2010. március 30., kedd

Diós, sós karamellás koszorú - Segítsüti 2010


Idén is van Segítsüti, az Anyák napjához kötődő jótékonysági akció. A képen és a receptben szereplő sütire licitálni lehet, és a nyertes az általa felajánlott összeggel támogatja egy budapesti és egy miskolci kórház koraszülött osztályát, melyekben a mamaszobát szeretnénk otthonosabbá tenni, és a lehetőségek szerint könnyebbé tenni az anyák és a babák kórházban töltött napjait, heteit. Az induló licit 1000 Ft, licitálni idén nem itt a blogon, hanem a Segítsüti honlapon lehet, és ott olvashatsz az akcióval kapcsolatos minden fontos részletről is. Gyere, és segíts azzal, hogy megvásárolsz egy süteményt! A süti átvételét a licit lezárása, április 2-a után e-mailben egyeztetjük.

Az idei segítsütim majdnem veszélybe került, mert egy hónapig nem volt sütőm. Ekkor született a b-terv minden eshetőségre készen, a sütés nélkül is elkészíthető sós karamell. A sütőt végül megjavították, a próbakaramellekre viszont időközben rászoktunk, így a sütire is rákerült.
A sütihez a receptben szereplő karamellmennyiség fele is elegendő, de ha egy fáradsággal finom vajkaramellkockákhoz is juthatunk miért ne készítsünk többet belőle.
Bár a sós karamell a legfinomabb dolgok egyike, ha a sütivásárló idegenkedik az édes-sós ízhatástól, természetesen hagyományos változatban is szívesen elkészítem. (Az extra adag sós karamell természetesen jár a sütivel, ha kéri a nyertes).


Hozzávalók (egy 24 cm átmérőjű gyűrűs tortaformához):

17,5 dkg puha vaj, plusz egy kevés a forma kikenéséhez
14 dkg barna nádcukor
1 rúd vanília kikapart belseje
2 tojás
23 dkg liszt
½ zacskó sütőpor
4 ek creme fraiche vagy tejföl vagy sűrű joghurt
2 alma
8 dkg dió plusz 8-10 szép féldió a díszítéshez

a tetejére, a sós karamellhez:

10 dkg vaj
30 dkg barna nádcukor
1 ek golden syrup
1 dl tejszín + 2ek tejszín
1 tk sópehely

A sütőt 160 fokra (légkeverésen 140 fokra) előmelegítjük.
A vajat habosra keverjük a barnacukorral, hozzáadjuk a vaníliát, majd egyenként a tojásokat, mindig alaposan elkeverve. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a tojásos masszához adjuk a creme fracihe/tejföl/joghurttal együtt. Ha túlságosan keménynek érezzük a tésztát, 1-2 evőkanál vízzel vagy tejjel lazíthatjuk. Az almát meghámozzuk, kis kockákra vágjuk. A diót felaprítjuk, mindkettőt belekeverjük a tésztába. Egy gyűrűs tortaformát alaposan kivajazunk, belesimítjuk a masszát, és a sütő középső rácsán 1,5 óra alatt megsütjük. Ha a vége felé túlságosan pirulna a teteje, egy darab alufóliával letakarjuk.
Ha megsült, néhány percig a formában pihentetjük, majd rácsra borítjuk. Kicsit hűlni hagyjuk, majd a tetejére csorgatjuk a karamellt. A fél diókkal díszítjük.

A karamell elkészítése:
Egy vastagaljú lábosban (elég nagy legyen, mert fel fog futni!) kis lángon, folyamatosan kevergetve melegíteni kezdjük a vajat, cukrot, golden syrupot és az 1 dl tejszínt. Addig kevergetjük, míg a cukor teljesen el nem olvad, ne legyen szemcsés. Amikor a cukor felolvadt, abbahagyjuk a keverést, a lángot nagyobbra vesszük, és a tejszínes szirupot 116 fokra melegítjük (használjunk cukorhőmérőt!). Lehúzzuk a lángról, 10 percet pihentetjük. Beleszórjuk a sót, majd elektromos kézi habverővel 3-4 percig keverjük, míg kicsit besűrűsödik, szemcsésedni kezd.
Az így elkészült forró karamell egyik felét egy kb. 12*12 cm-es, sütőpapírral kibélelt formába öntjük, és dermedni hagyjuk. Kb. fél nap múlva éles késsel kockákra vágjuk, jól záródó dobozban tároljuk.
A másik feléhez hozzákeverjük a 2 ek tejszínt, hogy kissé hígabb legyen, így csorgatjuk a még langyos süteményre.

(Jó tanács: sose nyalogassuk a forró karamelles kanalat, és az ujjunkat se dugjuk bele!)


Forrás: A Good Food magazin februári számának kissé módosított receptjét ötvöztem a RiverCottage Everyday c. szakácskönyv vajkaramella receptjével.

Medvehagymás, krumplis lepény

Ha kis késéssel is, de szépen megindult a medvehagyma-szezon, az utóbbi napokban már sok piacon is kapható volt. Leveles tésztából készítettem, ami ugyan frissen a legjobb, de ez a lepény másnap, ha lehet, még finomabb volt, szépen összeértek az ízek. Jó kis vendégváró étel.

Hozzávalók (egy nap tepsihez):

1/2 kg leveles tészta (fagyasztott)
egy nagy csokor medvehagyma (csíkokra vágva)
3 szem krumpli
5 púpos evőkanál joghurt (görög, török, vagy egy sűrű, kissé lecsöpögtetett hagyományos, én most egy 10%-os török joghurtot használtam hozzá)
1 tojás
5 dkg vaj
frissen őrölt bors

A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Kicsit kihűtjük, összetörjük, és összekeverjük a joghurttal, tojással, és a csíkokra vágott medvehagymával. Sózzuk, borsozzuk.
A leveles tésztát kinyújtjuk, tepsibe simítjuk, megkenjünk a medvehagymás masszával. A vajat kockára vágjuk, meghintjük vele a lepényt. és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük (kb. 30 perc).

2010. március 29., hétfő

Csokis vaníliás keksz

Hétvégén újra gasztroblogger találkozó volt, már számon sem tudom tartani, sorrendben hányadik az évek során. Sok-sok finomság sorakozott a hosszú asztalon, ez alkalommal már nem is próbálkoztam mindent megkóstolni, teljesen reménytelen vállalkozás. Szuper dolgok voltak (mint mindig), de csak kettőt emelnék ki, végre megkóstolhattam a híres Piszke-féle macaront, amiről decemberben a hóesés miatt csúnyán lemaradtam, és most már végre tudom, hogy mi is a sárgatúró (FlatCat).
A most már szokásosnak mondható szarvasgombás vajon kívül (ezútttal tuber macrosporummal, amit megbízható kritikusom az eddigiek közül a legjobbnak ítélt) egy Hugh-féle csokis vaníliás keksszel készültem.

Hozzávalók (két tepsi):

12,5 dkg vaj
10 dkg kristálycukor
7,5 dkg barnacukor
1 tojás
2 tk vaníliakivonat vagy 1 rúd vanília kikapart belseje
15 dkg liszt
1/2 teáskanál sütőpor
csipet só
10 dkg étcsoki (nálam most 60 %-os Valhrona főzőcsoki)

Olvasszuk fel a vajat. Keverjük össze a kétféle cukrot, adjuk hozzá az olvasztott vajat, keverjük alaposan össze. Adjuk hozzá a kissé felvert tojást és a vaníliát, keverjük el. Keverjük hozzá a lisztet és a sütőport meg a sót. Törjük össze apróra a csokoládét, keverjük a masszához.
Béleljünk ki két tepsit sütőpapírral, és a masszából tegyünk púpos teáskanálnyi adagokat egymástól legalább 4 cm távolságra (szét fognak folyni!). 190 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen 180 fok) süssük 8-10 percig, míg kicsit pirulni kezdenek.

2010. március 4., csütörtök

Marokkói gesztenyés csirke

Régen került  fel a blogra új recept kedvencemtől, Claudia Rodentől. Nem nagyon forgattam a könyveit mostanában, utoljára a csirketagine-t készítettem el tőle néhány hónappal ezelőtt.
A fűszeres gesztenyés csirke (Djaj Bil Kastal)  egyszerűen elkészíthető, nincs vele sok macera, aki szereti a marokkói konyhát, nem fog benne csalódni. A recept az Arabesque című könyvben található, amiben Claudia marokkói, török és libanoni ételeket gyűjtött össze. Mind a három konyha érdekes, izgalmas, könnyű belefeledkezni a receptekbe, a legtöbbet szívesen elkészíteném közülük.
Ehhez az ételhez fagyasztott, főtt gesztenyét használtam, ez természetesen nagyon leegyszerűsíti és meggyorsítja az elkészítést. Ha a gesztenyefőzésnek, pucolásnak is bele kell férnie az időbe, nem lesz belőle gyors vacsora. Az eredeti recept egy kanál mézet is tartalmaz, én azt kihagytam, nekem így is eléggé édes ízvilágú lett. Bulgurral tálaltam.

Hozzávalók (4 személyre):

2 ek napraforgóolaj
2 nagy hagyma
1 tk őrölt gyömbér
1 nagy csipet sáfrány
1 tk őrölt fahéj
frissen őrölt bors
egy csirke
50 dkg hámozott főtt gesztenye

A csirkét darabokra vágjuk (a farhátból és szárnyvégekből finom leves vagy alaplé készíthető). A hagymát megpucoljuk, félbevágjuk majd felszeleteljük. Közepes lángon időként megkeverve világosbarnára pirítjuk. Hozzáadjuk a gyömbért, a sáfrányt és a fűszereket, majd a csirkedarabokat. Alaposan elkeverjük, sózzuk, borsozzuk, és felöntjük 2,5 dl vízzel. Kis lángon, fedő alatt főzzük. Kb. 20 perc múlva kivesszük belőle a csirkemellet, félretesszük, és többi részt még 25 percig főzzük. Hozzáadjuk a gesztenyét, és még együtt főzzük a hússal 5-10 percig. Végül visszatesszük bele a csirkemellet, átforrósítjuk és tálaljuk.


2010. március 2., kedd

Gasztroajándék sósznoboknak

Egy kicsi csomagban néhány kisebb darab só, egy pici reszelő. A só teljesen szennyezetlen, ráadásul 260 millió éves, kézzel bányásszák Kasmírban, mi kellhet még (lehetne pl. Fair trade, de nem az). Ha a Maldon só már unalmas, van hová tovább. Persze, ha igazi sznobok vagyunk, tudjuk, hogy nem helyettesítik egymást. Mindenesetre jópofa, kicsik és nagyok, háziak és vendégek egyaránt lelkesen reszelik az ételre. Ki tudja, ajándékötletként egyszer még jól jöhet.


2010. március 1., hétfő

Így készült a kovász - a háromhetes kovásztörténet egyben

Az elmúlt hetekben elkészült első kovászom,  a többrészből álló történetet - receptként - így néz ki egyben.

Hozzávalók:

10 dkg liszt - melynek legalább a fele teljeskiőrlésű búza, tönköly vagy rozsliszt - a kezdéshez
kb. 1 kg liszt az etetéshez
víz

Egy tálban összekeverünk 10 dkg lisztet annyi meleg vízzel, hogy tejfölsűrűségű maszát kapjunk. Alaposan elkeverjük, lazán letakarjuk, meleg helyen állni hagyjuk.
Időnként ellenőrizzük, hogy megindult-e az erjedés, ez néhány órától néhány napig tarthat. Az erjedés megindulásáról az erjedt szagról és massza tetején megjelenő buborékokról szerezhetünk tudomást.
Ha kovászunk erjed, el kell kezdeni etetni. Belekeverünk újabb 10 dkg lisztet, és 1-1,5 dl hideg vizet, hogy sűrűségét megtartsa.
24 óránként a kovász felét kiöntjük, és újabb 10 dkg liszttel és 1-1,5 dl vízzel pótoljuk, alaposan elkeverjük. Ezt legalább 7-10 napig folytatjuk, míg illata gyümölcsössé, élesztőssé, édeskéssé válik.

Ha sütünk a kovásszal, az elvett mennyiséget liszttel, vízzel pótoljuk ki. Ha néhány napig nem sütünk vele, tegyük hűtőbe, pihenni, mielőtt újra használnánk, hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni (lehet, hogy meg is kell etetni).
Ha hosszabb ideig nem használjuk, le is lehet fagyasztni, ezt még nem próbáltam.


 A kovász receptjét a River Cottage Everyday című könyből vettem.