2009. február 28., szombat

Mandulás, hagymás puliszka

Ráhangolódás az aktuális, olajos magvas VKF-re. Annyira azért nem nagyszabású, hogy pályamű legyen, viszont igen finom.
Sült kacsacomb körete volt nálunk, általában krumplipürét vagy puliszkát készítek hozzá. Régebben csak egyszerűen (s itt megjegyzem, ez nem is igazi, csak amolyan pesties, kukoricadarából készült álpuliszka, érdemes utánanézni az Égigérő Paszulyon, milyen is az igazi!), később füstölt sajttal vagy frissen reszelt parmezánnal, vajjal keverve, és most megérett az idő ismét az újításra, hagymával, mandulával.

Tehát kukoricadarából sóval, vízzel puliszkát főzök. Lilahagymát kevés kacsazsíron megpirítok, egy másik, száraz serpenyőben pedig mandulaforgácsot. Közvetlenül tálalás előtt összekeverem az egészet, a pecsenyelével jól meglocsolom.
(A pontos mennyiségekkel itt most bajban vagyok, de a kb. 3 személyre elegendő puliszkához egy nagy lilahagyma, és 2 marék mandulaforgács kell.)

Ajánlom hozzá az ecetes szilvát vagy a
gombasavanyát, Luka Enikő 2006-os Madárlátta merlotja még mindig jó a kacsához, kár, hogy az utolsó előtti palackot bontottuk. De remélem, a 2007-es is legalább ilyen jó lesz.

Nincsenek megjegyzések: