2009. február 4., szerda

Könyvek és barátság

Említettem már, hogy szeretek Cserkétől körkérdést kapni, nem kell sokat dolgoznom, csak belinkelem írásását a véleményemmel, és kész is. Na de most, a könyves körkérdéssel (5 kedves könyv 2008-ból, amit el is olvastam) gond van. Hiba van a mátrixban! Az idősíkok eltolódtak, rossz helyen vagyok rossz időben. Ha néhány évvel ezelőt kérdez Cserke vagy néhány év múlva (reményeim szerint), én is ilyen ütemű könyvfogyasztásról számolhatnék be. De épp most nem. Nagyon nem. Életemben könyvügyi szempontból a 2008 a mélypont, először kételkedtem, hogy lenne öt könyv, ami nem munka vagy szakirodalom, esetleg mesekönyv (igaz, a tesz-vesz város sorozat több kötetét pl. többször is elolvastam, sőt, Thomas a gőzmozdony is előkelő helyen áll) aminek a végére jutottam. De szerencsére van.

1. Závada Pál: Idegen testünk. Szeretem Závada regényeit, mindegyiket olvastam. Hogy melyik a kedvencem, nehezen tudnám eldönteni, talán A fényképész utókora. Ezért is vártam izgatottam az új regény megjelenését. Ez a könyv nem folytatás, bár vannak kapcsolódó szálak. A történet Észak-Erdély visszafoglalása körüli eseményekre fűződik fel, a mai napig érvényes, húsbavágó kérdésekkel foglalkozik. Stílusa závadás, mondanivalója - hiába közhelyes, kénytelen vagyok ezt a szót használni - súlyos.


2. Polcz Alaine: Nem trappolok tovább. Polcz Alaine sok könyvét olvastam, bölcsessége, türelme, életszeretete tiszteletet ébresztett bennem, sokszor éreztem úgy, mintha ismerném, pedig személyesen csak egyszer találkoztam vele. Utolsó könyve, a 2006-2007-es naplójegyzetek súlyos betegsége utolsó időszakáról, haldoklásáról szól. Hogyan tudja elengedni ő, a magyar hospice mozgalom alapítója, a lélek ismerője az életet, átlépni azt a bizonyos küszöböt. Megrázó, elgondolkodtató, nagyon szép könyv.


3. És ezzel kapcsolatban eszembe jut még egy könyv, Singer Magdolna Partitúra című könyve, az utolsó beszélgetés Polcz Alainnel. Az életútinterjú, azoknak is tud újdonságokat mondani, akik olvasták Polcz Alaine könyveit.


4. Karafiáth Orsolya: Lotte Lenya titkos éneke. Karafiáth Orsolya médiabeli tevékenységét nem követem figyelemmel, szigorúan verseire koncentrálok. Nehezen találtam meg őt, mondhatni éveken át üldöztem, míg verseit nyomtatásban is olvashattam. Sok-sok évvel (talán 8-10 is?) ezelőtt a rádió Első közlés című műsorában (létezik-e még vajon?), egyik versének utolsó sorai ütötték meg a fülemet, emlékszem, fel is írtam, az akkor először hallott nevet, de sokáig nem találtam tőle semmit. A CafeX-t már megjelenésekor megvettem, Lotte Lenyát nemrégiben online antikváriumban szereztem be.



5. Hamvas Béla: Szilveszter. A regényt Spiró György írta színpadra, tavaly néztük meg a Nemzeti Színházban, ennek hatására olvastam újra (mondhatni egy-egy dolog gyanús volt). Harmadszor olvastam már ezt a regényt (először több, mint 20 éve, még titkosan terjesztett stencilezett kéziratban), mennyire mást mondott akkor, mint most! Úgy látszik, ez is olyan könyv, amit érdemes úgy tíz évenként elolvasni. Hogy miről szól? Leírni lehetetlen. Hamvas körül is kialakult már egy megosztottság az utóbbi években, kár, a Szilveszter sok örökérvényű mondanivalót hordoz.



Időközben Garffyka is eljuttatta hozzám a könyves kérdést, látom, ő is csakúgy falja a könyveket, ajjaj, hová kerültem! :).


Katától pedig megkaptam a barátságszalagot, s most végre a VKF-es nagy rohanás után meg is tudom köszönni, hogy rám is gondolt, igazán jól esett!






(kép: freefoto.com).

6 megjegyzés:

"saját levében" írta...

Úgy tűnik, nem csak az ízlésemnek megfelelően főzöl, hanem úgy is olvasol!

Zsuzsa írta...

A bejegyzésedből már felvettem Grecsó Krisztiánt a listámra, hogy majd megnézem legközelebb a könyvtárban, de így még bátrabban fogom keresni. :)

"saját levében" írta...

Én meg most kezdtem ezt a Závadát, Karafiáthot tavasszal olvastam, miután egy könyvtárból előhúztam, Polcz Alaine nekem már az utolsó években csalódás volt de azért tisztelem. Hamvas meg Hamvas.

Cserke írta...

Závadát még be kell szereznem, én is szeretem.
Na és persze Karafiáth.
Jó lista ez, tetszik.

piszke írta...

Pont most olvasom az Idegen testünk-et, és tetszik, viszont nem értem, miért nem bírtam a Fényképész utókorát tavaly...
De a Jadviga mindent visz...

Zsuzsa írta...

"sl" tényleg igaz sajnos, hogy PA utolsó könyvei gyengébbek voltak. de még így is kedveltem őket. :)

Cserke, emlékszem, hogy karafiáthot te is!

Piszke,ugorj neki még egyszer. Velem is volt már olyan, hogy valamiért egy könyv pont akkor nem csúszott, egy-két évvel később meg igen. (meg fordítva is). Jadviga tényleg nagyon jó.