2009. február 28., szombat

Mandulás, hagymás puliszka

Ráhangolódás az aktuális, olajos magvas VKF-re. Annyira azért nem nagyszabású, hogy pályamű legyen, viszont igen finom.
Sült kacsacomb körete volt nálunk, általában krumplipürét vagy puliszkát készítek hozzá. Régebben csak egyszerűen (s itt megjegyzem, ez nem is igazi, csak amolyan pesties, kukoricadarából készült álpuliszka, érdemes utánanézni az Égigérő Paszulyon, milyen is az igazi!), később füstölt sajttal vagy frissen reszelt parmezánnal, vajjal keverve, és most megérett az idő ismét az újításra, hagymával, mandulával.

Tehát kukoricadarából sóval, vízzel puliszkát főzök. Lilahagymát kevés kacsazsíron megpirítok, egy másik, száraz serpenyőben pedig mandulaforgácsot. Közvetlenül tálalás előtt összekeverem az egészet, a pecsenyelével jól meglocsolom.
(A pontos mennyiségekkel itt most bajban vagyok, de a kb. 3 személyre elegendő puliszkához egy nagy lilahagyma, és 2 marék mandulaforgács kell.)

Ajánlom hozzá az ecetes szilvát vagy a
gombasavanyát, Luka Enikő 2006-os Madárlátta merlotja még mindig jó a kacsához, kár, hogy az utolsó előtti palackot bontottuk. De remélem, a 2007-es is legalább ilyen jó lesz.

2009. február 26., csütörtök

Parmezános keksz


Ilyen is készült a netgombász farsangra, nem csak gombás, vagy gombaalakú étellel lehet nevezni. A keksz olyannyira nem az én műfajom, hogy emlékeim szerint még sosem készítettem, de mivel egyáltalán nem vészes a dolog, szerintem máskor is hozzá fogok látni. Sose késő elkezdeni.
A TheNewYorkTimes receptjét szinte szó szerint követtem, egyből megduplázva a mennyiséget, így lett két tepsinyi, felvagdosva a kisebb standard fém süteménydobozba pont belefért. Egyszerű a recept, mindent be kell dobálni a robotgépbe, összekeveri, nyújtjuk, daraboljuk, tetejét valamivel (mák, szezámmag, durva szemű só, extra reszelt sajt, akármi) megszórjuk, percek alatt kész. Nincs robotgépem, de a tészta kézzel gyúrva is pillanatok alatt összeáll, bátran vágjunk bele.

Hozzávalók:

5 dl liszt
1 tk só
2,5 dl frissen reszelt Grana Padano sajt (vagy parmezán)
8 ek vaj
1,5 dl tejszín
a tetejére valami szórni való, tetszés szerint

A hozzávalókat a rászórandókon kívül alaposan összegyúrjuk. A tésztát kettévesszük, lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk, a kinyújtott tésztát tepsire tesszük. Egy késsel a felszínét kissé bevagdossuk/karcoljuk, ahogy majd szét szeretnénk törni/vágni. A tetejét megszórjuk, kissé belenyomkodjuk, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük.
Gyors, ropogós, finom.

2009. február 4., szerda

Könyvek és barátság

Említettem már, hogy szeretek Cserkétől körkérdést kapni, nem kell sokat dolgoznom, csak belinkelem írásását a véleményemmel, és kész is. Na de most, a könyves körkérdéssel (5 kedves könyv 2008-ból, amit el is olvastam) gond van. Hiba van a mátrixban! Az idősíkok eltolódtak, rossz helyen vagyok rossz időben. Ha néhány évvel ezelőt kérdez Cserke vagy néhány év múlva (reményeim szerint), én is ilyen ütemű könyvfogyasztásról számolhatnék be. De épp most nem. Nagyon nem. Életemben könyvügyi szempontból a 2008 a mélypont, először kételkedtem, hogy lenne öt könyv, ami nem munka vagy szakirodalom, esetleg mesekönyv (igaz, a tesz-vesz város sorozat több kötetét pl. többször is elolvastam, sőt, Thomas a gőzmozdony is előkelő helyen áll) aminek a végére jutottam. De szerencsére van.

1. Závada Pál: Idegen testünk. Szeretem Závada regényeit, mindegyiket olvastam. Hogy melyik a kedvencem, nehezen tudnám eldönteni, talán A fényképész utókora. Ezért is vártam izgatottam az új regény megjelenését. Ez a könyv nem folytatás, bár vannak kapcsolódó szálak. A történet Észak-Erdély visszafoglalása körüli eseményekre fűződik fel, a mai napig érvényes, húsbavágó kérdésekkel foglalkozik. Stílusa závadás, mondanivalója - hiába közhelyes, kénytelen vagyok ezt a szót használni - súlyos.


2. Polcz Alaine: Nem trappolok tovább. Polcz Alaine sok könyvét olvastam, bölcsessége, türelme, életszeretete tiszteletet ébresztett bennem, sokszor éreztem úgy, mintha ismerném, pedig személyesen csak egyszer találkoztam vele. Utolsó könyve, a 2006-2007-es naplójegyzetek súlyos betegsége utolsó időszakáról, haldoklásáról szól. Hogyan tudja elengedni ő, a magyar hospice mozgalom alapítója, a lélek ismerője az életet, átlépni azt a bizonyos küszöböt. Megrázó, elgondolkodtató, nagyon szép könyv.


3. És ezzel kapcsolatban eszembe jut még egy könyv, Singer Magdolna Partitúra című könyve, az utolsó beszélgetés Polcz Alainnel. Az életútinterjú, azoknak is tud újdonságokat mondani, akik olvasták Polcz Alaine könyveit.


4. Karafiáth Orsolya: Lotte Lenya titkos éneke. Karafiáth Orsolya médiabeli tevékenységét nem követem figyelemmel, szigorúan verseire koncentrálok. Nehezen találtam meg őt, mondhatni éveken át üldöztem, míg verseit nyomtatásban is olvashattam. Sok-sok évvel (talán 8-10 is?) ezelőtt a rádió Első közlés című műsorában (létezik-e még vajon?), egyik versének utolsó sorai ütötték meg a fülemet, emlékszem, fel is írtam, az akkor először hallott nevet, de sokáig nem találtam tőle semmit. A CafeX-t már megjelenésekor megvettem, Lotte Lenyát nemrégiben online antikváriumban szereztem be.



5. Hamvas Béla: Szilveszter. A regényt Spiró György írta színpadra, tavaly néztük meg a Nemzeti Színházban, ennek hatására olvastam újra (mondhatni egy-egy dolog gyanús volt). Harmadszor olvastam már ezt a regényt (először több, mint 20 éve, még titkosan terjesztett stencilezett kéziratban), mennyire mást mondott akkor, mint most! Úgy látszik, ez is olyan könyv, amit érdemes úgy tíz évenként elolvasni. Hogy miről szól? Leírni lehetetlen. Hamvas körül is kialakult már egy megosztottság az utóbbi években, kár, a Szilveszter sok örökérvényű mondanivalót hordoz.



Időközben Garffyka is eljuttatta hozzám a könyves kérdést, látom, ő is csakúgy falja a könyveket, ajjaj, hová kerültem! :).


Katától pedig megkaptam a barátságszalagot, s most végre a VKF-es nagy rohanás után meg is tudom köszönni, hogy rám is gondolt, igazán jól esett!






(kép: freefoto.com).

2009. február 1., vasárnap

VKF stafétaátadás

Köszönöm mindenkinek a biztatást, a kedves kommenteket, leveleket. Nem húzom tovább az időt, elég sokáig volt nálam a fakanál, örülök, hogy ennyi fazékba, cseréptálba, tepsibe beleleshettem. Kíváncsian várom a következő fordulót, amin már újra csak egyszerű pályázóként fogok részt venni. Biztos vagyok benne, hogy Grenadine izgalmas témát fog kitalálni a 23. Vigyázz, kész, főzz! fordulóra.

De! Egyet tegyen kedvemre! Receptemet ne kelljen e helyre "e-nyelven" feltennem!
Szerencse fel! :)

(kép: innen)