Brownie gyömbéres körtekaramellel és vaníliafagylalttal

Régóta vágyom erre a könyvre, szeretném, ha mindig ott lenne a polcomon. Legyen nyár vagy tél, eső, hó, vagy napsütés, az aktuális fejezethez lapoznék, mit is együnk ma vacsorára. Vagy csak úgy olvasgatnám, este elalvás előtt, vagy nyáron kinn a teraszon, mit is főzött Nigel szeptember 26-án (fűszeres babot rukkolával). Egy év konyhai történései naplószerűen leírva, sok-sok recepttel. Ha lenne egy ilyen könyvem, talán ki sem adnám a kezemből. Szerencsére Zsófi nem ilyen irigy, jóvoltából belekóstolhattam. Hogy a kölcsönzési idő lejártával megrendelem-e? Elképzelhető. :)

Rögtön első nap a brownie receptnél nyílt ki a könyv, ahogy belelapoztam, "az én nagyon finom brownie-m", illetve "24 karátos brownie" jellemzések egyből meggyőztek (Nigelnek mindent elhiszek), így el is készítettem.

Nos, két helyen került homokszem a gépezetbe, és ingott meg bizalmam Nigelben. Kétkedve bár, de betartottam a 30 perc sütési időt, de amikor kivettem a sütőből, és kihűlt a süti, túl száraznak ítéltem. Ez vezetett a kétségbeesett kompenzálási kísérlethez, nem lehet száraz browniest feltálalni. Ellenőriztem a fagyasztóban, van itthon vaníliafagylalt, remek, de még ezt is kevésnek ítéltem, gyorsan valami szószosat is rá. Így született meg a gyömbéres körtemártás. Mint kiderült, persze a brownie egyáltalán nem volt száraz, hanem pont olyan, amilyennek lennie kell. A kísérettel együtt viszont olyan dekadens, buja édességgé változott, hogy talán még doctorpepper VKF kiírásán is sikerrel kvalifikálhatna. Fogyókúrázó vendégeket semmiképpen ne hívjunk rá!

A tömény édesség késő esti fogyasztását aztán lidérces éjszaka követte, melynek során nem az utóbbi években megszokott pozitív kontextusban gondoltam Nigelre. De nem, megint nem, nem ő tehet róla, így már két bocsánatkéréssel is tartozom felé, saját szenilitásom kergetett a lehetetlen helyzetbe, melyet ehelyt nem részleteznék.

Hozzávalók (egy 26 cm-es kerek tortaformához):

30 dkg barnacukor

25 dkg puha vaj

25 dkg étcsokoládé (70%-os)

3 tojás + 1 tojássárgája

csipet só

6 dkg liszt

6 dkg jó minőségű kakaópor

1/2 tk sütőpor

A vajat a cukorral elektromos habverővel habosra keverjük. Közben 20 dkg étcsokoládét gőz fölött megolvasztunk. A maradék 5 dkg csokoládét apróra vágjuk.

A tojásokat a sóval villával kicsit felverjük, majd a habverővel részletekben a vajas masszához keverjük. A megolvadt csokoládét és a csokidarabokat kanállal a tojásos-vajas keverékbe forgatjuk. Össszekeverjük a lisztet, a kakaót és a sütőport, és azt is belekeverjük. A kivajazott formába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütjük (légkeverésen 170 fok). Csak kihűlés után szeleteljük.

A gyömbéres körtekaramellel és vaníliafagylalttal tálaljuk.

A tálaláshoz:

1 ek vaj

4 ek cukor

1 dl tejszín

friss gyömbér

2 kemény körte

vaníliafagylalt

A körtét meghámozzuk, kis darabokra vágjuk.

A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot, és világosbarnára karamellizáljuk. Beletesszük a körtét, elkeverjük, és addig pároljuk, míg az összeállt cukor újra felolvad. Kevés (kb. 1/2 tk-nyi) gyömbért reszelünk bele, majd felöntjük a tejszínnel, és egyet forralunk rajta.

Fűszeres tea

Melegszik ugyan az idő, de lesz itt még megint tél, jó szívvel akkorra ajánlom. Sokat kellett ülnöm a gép mellett a múlt héten, hiába fűtöttem, fáztam, és akkor eszembe jutott a régi januári vizsgaidőszakok egyik kedvenc itala. Melegít, fűszeres, felébreszt, a szükséges cukrot is biztosítja a fáradó agy számára (tuti, hogy csak oda megy az energia), lelkiismeretfurdalás nélkül iható. Az eredeti recept jázminteát ír hozzá, biztos azzal is finom, én egyszerűen csak fekete teával szoktam készíteni. Hatalmas adag, igény szerint lehet felezni, harmadolni, negyedelni...

Hozzávalók:

1 csillagánizs

2 szegfűszeg

3-4 kardamomhüvely

5 szem koriander

1 tk őrölt gyömbér

1 fél rúd fahéj

2 filter fekete tea

11 dkg kristálycukor

1 liter víz

7,5 dl tej

Egy mozsárban kissé összetörjük a csillagánizst, a szegfűszeget, a kardamomot és a koriandert. Egy lábosba tesszük a gyömbérrel, a fahéjjal, a teával, a cukorral, a vízzel és a tejjel együtt, kevergetve felforraljuk. Teáskannába szűrjük, jó melegen fogyasztjuk.

Eredetileg csak 1 kardamomhüvely szerepel a receptben, aki nem annyira kedveli intenzív ízét, azok maradjanak az egynél.

Pirított mandulalapokkal is meg lehet szórni a tetejét, én nem szoktam.

(eredeti recept: Middle Eatern Easy Style Cookery, AWW sorozat)

Marokkói paradicsomos padlizsánsaláta

Most olcsó a padlizsán, és sok van, érdemes kihasználni, kezdtem volna szándék szerint a bejegyzést. Ám csütörtök, amikor kinn voltam a piacon, alig volt néhány helyen, és azok java része is elkeserítően siralmasan nézett ki. Nem adtam fel, végül sikerült beszereznem néhány tisztességes darabot, hogy elkészíthessek egy újabb Claudia receptet a finom házi paradicsommal. A marokkói ízvilág rajongóinak ideális ez a recept, padlizsán, római kömény, fokhagyma, citrom, korianderzöld, mi kell még a boldogsághoz. Akik szerint a koriander láb- vagy izzadt hónaljszagú, hagyják ki belőle, úgyis nagyon finom, persze nem ugyanaz az étel. :)

Hozzávalók (4 személyre):

75 dkg padlizsán

1/2 - 1 citrom leve

50 dkg paradicsom

5 gerezd fokhagyma

só

4 ek olívaolaj

1/2 tk piros paprika

egy csipet őrölt chili

1 tk római kömény

1 csokor petrezselyem, apróra vágva

1 csokor koriander, apróra vágva

fekete olajbogyó (elhagyható)

pita kenyér a tálaláshoz

A padlizsánt a sütőben megsütjük. Amikor kicsit kihűlt, meghámozzuk, a húsát egy szűrőbe tesszük, hagyjuk kicsit kicsöpögni, ki is nyomkodjuk.

A paradicsomot rövid időre forrásban lévő vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, darabokra vágjuk. A fokhagymát megtisztítjuk, szeletekre vágjuk. A paradicsomot és a fokhagymát egy kis lábosban fedő nélkül 15-20 percig főzzük, míg a leve nagy része elpárolog, besűrűsödik.

A padlizsánt összevágjuk, összekeverjük a paradicsommal és a többi hozzávalóval. Tálaláskor olajbogyóval díszíthetjük.

Érdemes néhány órával előbb elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek.

(recept természetesen az Arabesque-ből)

Mozarellás paradicsomos lepény

Semmi extra nincs ebben a lepényben, mégis nagyon szeretem, talán a római kömény miatt, ami egészben kerül a tésztájába. Népesebb csapatot nem lehetne jól lakatni vele, de két embernek egy nagy adag salátával könnyű ebédnek vagy vacsorának talán megteszi. Cikkekre vágva előételnek is jó lehet. A gyorsabb verzió szerint a feltétet egyből a nyers tésztára lehet tenni, tapasztalatom szerint érdemes plusz 10-15 percet még rászánni, és elősütni, a végeredmény sokkal kellemesebb, ropogósabb lesz. Az eredeti recept a római köménnyel azonos mennyiségű mákot is tartalmaz, úgy is sütöttem jó párszor, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók (egy kb. 25 cm átmérőjű lepényhez):

10 dkg főtt, áttört krumpli

7,5 dkg vaj

1 hagyma

10 dkg liszt

só

2 tk római kömény

4 paradicsom

5 dkg szárított paradicsom

15 dkg mozarella

5 dkg olajbogyó

A hagymát vékony szeletekre vágjuk és 2,5 dkg vajon puhára pároljuk. Hűlni hagyjuk, majd összegyúrjuk a krumplival, a maradék vajjal, a liszttel, a sóval és a római köménnyel.

Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, a tésztát rátesszük, és egy kb. 25 cm átmérőjű körré szétnyomkodjuk.

180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, míg épphogy pirulni kezd. Közben felszeleltelük a paradicsomot, a mozarellát, a szárított paradicsomot apróra vágjuk.

Beborítjuk a paradicsomszeletekkel a lepényt, megszórjuk a szárított paradicsommal, befedjük a mozarellaszeletekkel, és rátesszük a olajbogyót. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 20 percig sütjük, míg a mozarella megolvad, és kissé megpirul (kevésbé, mint az enyém, elfelejtettem időben kivenni). Melegen tálaljuk.

Ez egy olyan recept, amit időről időre előveszek, jó párszor elkészítettem már az évek során. Már pedig jó sok év során, ahogy megdöbbenve realizáltam, amikor kezembe vettem a régi Good Food számot, ami 1993. októberében jelent meg. Csaknem 15 éve sütöttem először, nos, ebből is látszik, nem vagyok már fruska, mivel nem 0 naposan kezdtem főzni. Szintén az idő múlását mutatja, hogy tegnap óta már két iskolás gyermekem van, az élet, néha kíméletlenül szembesíti az embert ezekkel a dolgokkal.