2008. december 7., vasárnap

Csirkecurry (Murgh ka salan) - VKF 21


"Levette a fedőt és a curryillatú gőz felhője beterítette az asztalt, mint a londoni köd. Erős, alattomos keleti fogással torkon ragadott bennünket és vastag rétegekben lerakódott a tüdőkamráinkban. Mind lopva, titokban felköhögtünk. A curry finom volt, de hálát adtam az egeknek, hogy olyan családból származom, amely a csípős ételekre specializálta magát, mert különben a nyelvem és a hangszálaim sose élték volna túl. Az első pár falat után mindenkinek összezsugorodott és megcsavarodott a gégéje, és mindenki hang nélkül tátogott, és úgy kapkodott a vizeskancsó után, mint egy fuldokló a szalmaszálért.
- Ne igyatok vizet! - süvöltötte a kapitány, akinek patakokban folyt az arcán a verejték, és szemüvege bepárásodott a melegtől. - A víztől csak rosszabb lesz!
- Mondtam, hogy túl erősre csináltad William, drágám - hápogott Mrs. Beale bíborvörös arccal.
(....)
- Hülyeség! - dörögte a kapitány, fejét, arcát és nyakát törölgetve, és derékig kigombolta az ingét. - Nem túl erős. Csak jó csípős, mi, Durell?
- Nekem éppen jó uram, de el tudom képzelni, hogy egyeseknek egy kicsit talán túl erős.
- Szamárság! - mondta a kapitány, lapátszerű kezével elutasító mozdulatot téve. - Az emberek nem tudják, mi tesz nekik jót.
- Nem tehet jót, ha ennyire erős - mondta Mrs. Beale egy fuldokló hangján, vizet nyeldekelve.
- Dehogynem! - harsogta a kapitány harciasan, mérgesen bámulva párás szemüvegén át. - Köztudott orvosi tény, hogy a curry jót tesz.
- De nem az ilyen erős.
- De, az ilyen erős. Ráadásul ez még nem is erős... ez csak egy vacak, gyenge curry ahhoz képest, amilyet csinálhattam volna.
Az asztalnál mindenki önkéntelenül összerezzent arra a gondolatra, hogy milyet csinálhatott volna a kapitány."

Ez volt első találkozásom, 12 éves koromban a curryvel. Gerald Durell könyvei abszolút kedvenceim voltak, faltam őket. A vicces családtörténeteket csakúgy, mint a későbbi állatkertekről, állatgyűjtésekről szólókat. Életem első beteljesült álma volt, amikor huszonévesen eljutottam Korfura, a Családom és egyéb állatfajták színhelyére. Gerald Durall nélkül sosem olvastam volna el az Alexandriai négyest, ami szintén a kedvencek egyikévé vált. Larry különben is kedvenc figurám volt a Durell családból.

Hogy a curry milyen lehet, el sem tudtam képzelni. Környezetemben senki sem ismerte, internet meg ugye nem volt. Indiáról keveset tudtunk, az ételekről szinte semmit. A Bengáli tűzből ugyan tájékozódtam már, hogy a professzor szakácsai az asztalon ülve piszkos lábaikkal készítik őket, de ezen kívül más szakirodalmam nem volt. Biztos magyarosan, c-u-r-r-y - nek is ejtettem, hiszen angolul sem tanultam még. A későbbiekben azonban gyakorlati haszna is volt ennek az olvasmányrészletnek, Londonba kerülve az első indiai take-away rendelésnél okosan a mild-ot választottam, abba is majdnem belehaltam. Később persze kiderült, hogy abba a take-away-be csak indiaiak járnak, és az ő elképzeléseik a mild-hot tengelyről erősen különböznek az európaiakétól.

Durell Vadállatok bolondja című könyve arról az időszakról szól, amikor a háború után fiatalon állatgondozónak tanult a Whipsnade-i állatkertben. Az állatkert igazgatója, Beale kapitány szeretné, ha Gerry összebarátkozna, és jó hatást gyakorolna fiára, így meghívja vacsorára, a maga készítette curryre. A curry pokoli erősre sikerül, de Gerry zokszó nélkül fogyasztja, így a kapitány barátságába fogadja. A curryvacsora leírása igen mély hatással volt rám, kíváncsivá tett, de évek teltek el, míg végre megízlelhettem.

A 21. VKF fordulóra Rafi Fernandez (The Cooking of Southern India) egyik curry receptjét választottam. Bár a kapitány a jegyrendszer nehézségei miatt nyúlhúst használt, én maradtam a csirkénél. Az eredeti receptben egy egész csirke szerepel, méghozzá húsbárddal falatnyi darabokra vágva (természetesen csontostul), én félbevágott csirkecombot használtam, lebőrözve. Az elején fontos a gyorsaság, így az összes fűszert készítsük elő.


Hozzávalók (4 személyre):

4 ek olaj
2,5 cm-es darab fahéj
4 zöld kardamom, kissé szétzúzva
4 szegfűszeg
4 feketebors
1 csillagánizs
2 hagyma, vékonyre szeletelve
5 cm-es darab friss gyömbér, lereszelve
6 gerezd fokhagyma, átnyomva
1 ek őrölt koriander
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt kurkuma
őrölt chili, ízlés szerint
kevés víz
1 kb. 1,5 kg-os csirke, darabokra vágva, vagy 1,5 kg csirkecomb
2 ek paradicsompüré
3 dkg kókuszkrém

a tálaláshoz

korianderzöld


Készítsük elő az egész fűszereket. Az örült koriandert, római köményt, kurkumát keverjük össze sóval és egy kevés vízzel, hogy sűrű pasztát kapjunk.
Az olajat forrósítsuk fel egy vastagfenekű lábosban, dobjuk rá az egész fűszereket, kevergessük, míg kiadja az illatát. Adjuk hozzá a hagymát, pirítsuk meg kissé. Vegyük kisebbre a lángot, adjuk hozzá a gyömbért és a fokhagymát is, keverjünk rajta néhányat, majd a lángot még kisebbre véve adjuk hozzá a fűszerpasztát. Kevergessük addig, amíg az olaj elválik a fűszerektől.
Adjuk hozzá a csirkedarabokat, pirítsuk meg kissé mindkét oldalukat, majd takarjuk le, és kis lángon főzzük 30 percig. Ha szükséges, néhány csepp vizet is adhatunk hozzá.
Adjuk hozzá a paradicsompürét, morzsoluk bele a kókuszkrémet. Elég sűrű szószt kapunk, ha hígabban szeretnénk, adhatunk hozzá 1-1,5 dl vizet. Főzzük további 15-20 percig.
Apróra vágott korianderrel megszórva, főtt rizzsel tálaljuk.


"Ekkor Beale kapitány jókora piros zsebkendőt vet elő, és kopasz fejére borította, hogy a széle egészen a szeméig lelógott. Úgy festett benne, mint egy különösen vérszomjas kalóz.
- Igazán, William, ne csinálj ilyet! - szólt rá Mrs. Beale.
- Mit gondol majd Gerry?
- Mit gondol? Mit gondol? - mondta a kapitány és dühösen meregette a szemét a zsebkendője alól. - Azt gondolja, a fene egye meg, tudom, mit csinálok. Felszívja a verítéket... Mindig így csináltuk a Parton... csak épp ott törölközőt használtunk, Durell, érti? A trópusi melegtől meg a currytől igazán jól megizzadtunk... egész vályúnyit. Ott ültem esténként... szép rózsaszín alkonyban, ott ültem anyaszült meztelenül a curryval meg a törülközővel, és egy jót izzadtam. "


"- Mit gondolsz, miért éppen a trópusokon találták ki a curryt? Hogy kiégesse az emberből a betegséget, azért. Mit gondolsz, én miért nem kaptam sose beriberit vagy valami bőrbetegséget, mi? Mit gondolsz, miért nem rohadtam darabokra a leprától?
- William, drágám!
- De ez az igazság - mondta a kapitány szilajul. - A curry miatt. Bemegy az ember egyik végén, és kijön a másikon... kereszülperzseli az embert... szinte dezinficiálja, érted? "

A VKF 21. fordulóját Főzzünk könyvből címmel Piszke hirdette meg. Részletek itt.

6 megjegyzés:

Grenadine írta...

imádom a kapitányt!! az összes Durrell olyan, hogy muszáj letenni a könyvet és azonnal fel kell tálalni egy komplett ötórai teát :)

Rossamela írta...

Ja de jó írás!

Zsofi foodblogja írta...

Hahahaha, ez jo :)

Zsuzsa írta...

:)
No igen, meg még a mama főztje is megérdemelne néhány szót... :)

zsuzska írta...

Imadom G. Durrellt, es emlekszem mikor kivettem a konyveket a konyvtarbol, es olvastam a vonaton, nem birtam abbahagyni a nevetest, es tinedzserkent roppant kinos volt kacagni, harsogva, nyilvanos helyen.

zsuzska írta...

Ja, igenfontos, a curryt is imadom. Erosen:)