2008. december 29., hétfő

Mindent bele! VKF! XXII


Ha meg is kell lazítani a nadrágszíjat, vagy kigombolni a szoknyagombot mikor leültök a számítógép elé, azért remélem, a nagy karácsonyi sütés-főzés, evés-ivás után van kedvetek újra ételeken gondolkodni. Előttünk még persze a szilveszter és újév, malaccal, virslivel, töltött káposztával, korhelylevessel és lencsével, forralt borral, krampampulival, pezsgővel. Az arra hajlamosak megteszik újévi fogadalmukat, s visszatérünk a megszokott kerékvágásba.

A sok ünnepi fogás, különlegesség, édesség után hétköznapibb témában gondolkodtam. A Vigyázz, kész, főzz! harmadik évadjának kezdő fordulójában az EGYTÁLÉTELEKre esett választásom.

Nem tudom, hogy divatja múlt étel lett-e, vagy csak én készítem méltatlanul ritkán az utóbbi években. Pedig egyszerű hétköznapi vacsora, de kiadós hétvégi ebéd is lehet belőle. Olyan étel, amivel nem kell sokat pepecselni, mégis izgalmas, ízgazdag s egyben kiadós végeredményt kapunk. Igyekeztem a szezonalitást is becsempészni, nekem az egytálétel az őszhöz és a télhez, és a téli zöldségekhez, hüvelyesekhez, gabonákhoz kötődik, de örömmel veszem, ha valaki frappáns nyári egytálétellel rukkol elő. Lehet húsos vagy vegetáriánus, készülhet sütőben vagy a tűzhelyen, lehet hagyományos vagy újszerű, magyaros vagy egzotikus. Távoli vidékekre is elkalandozhatunk. Biztosra veszem, hogy többen birtokolnak bevált, életmentő családi recepteket, titkos kedvenceket is, osszák meg bátran velünk!

Az egytálételes recepteket 2009. január 25-én éjfélig várom (végszükség esetén egy-két napos csúszás belefér :)) a vkfhuszonketto@gmail.com címre, a recept címével és a kapcsolódó linkkel. A bloggal (még) nem rendelkező pályázók ugyanerre a címre küldhetik el (fényképes) receptjüket.

Üzleti célú blogok, honlapok kérem kíméljenek, ebből a nemes versengésből ki vannak zárva.

Végezetül álljanak itt gondolatébresztőnek Gundel Károly sorai:

Az „egytál-étel" (Eintopf) fogalma Németországból származott hozzánk és lényege az, hogy az egész étkezés egyetlen tál ételből álljon, melyben a levest, a húst, a főzeléket és a tésztaneműt együtt készítjük, együtt tálaljuk s így élvezi a fogyasztó. A mi magyar konyhánk nagyon sok jóízű étellel rendelkezik, mely ezeknek a feltételeknek megfelel úgy is, amint készí-
teni szoktuk őket, vagy némi változtatással — a lé hígításával, valamilyen, belőle különben hiányzó anyagnak, mint húsnak, zöldség- v. főzelékneműnek, esetleg tésztafélének (laska, csusza, galuska, metélt, gombóc) hozzátételével — olyanná alakítható, hogy a kívánt ételféleségeket tartalmazza.
Ám nemcsak a mi konyhánknak vannak ilyen ételei, hanem minden főzni tudó s enni szerető nép büszkélkedhetik ilyen ételekkel"


(A kép eredetije itt található, az edényt meg is vásárolhatjuk)

2008. december 19., péntek

Megragadtam a fakanalat, és tartogatom is egy kicsit - VKF XXII


Köszönöm Piszkének a XXII. VKF megszervezésére szóló stafétát. Gondolataimban fel-felbukkannak különböző témák, a meghirdetés előtt mégis szeretnék egy kis szünetet tartani.
Már most is, és az elkövetkező napokban még inkább, lélekben és a konyhában is karácsonyra készülődünk. Foglalkozzunk most azzal, ami előttünk áll, a játék pedig folytatódik karácsony után! Békés, boldog, meghitt ünnepet kívánok mindannyiunknak!

2008. december 17., szerda

Mézesmadzag


Egy igazi, eredeti mézesmadzagot kaptam ajándékba, szerencsés napok ezek, tényleg. És mézesmadzag lévén tartozik hozzá egy üveg méz is, méghozzá az egyik kedvenc fajtám. Hogy ezt honnan tudják az ajándékozók?! A gombákkal ellentétben a mézekről még sosem beszélgettünk... Köszönöm. :)

2008. december 15., hétfő

GBT Angyalka és fűszeres sült tök

Ilyet hozott nekem az angyalkám, egyenesen Párizsból, 8 féle színes macaront, köztük a képen szereplőt is (kép a cég honlapjáról). Gyönyörű, habkönnyű, finom, irtó veszélyes, tiszta szerencse, hogy nem a Rue Royale-on lakom. Gondban is vagyok persze, hiszen a Fauchon-é is remek, honnan fogom beszerezni ezután. A málnás és a csokoládés körülbelül egyforma a két cukrászatban, Fauchonnál azonban jobb a pisztácia, míg Ladurée a karamellesben erősebb. Dilemma.
Kaptam még egy méretes üveg isteninek ígérkező csatnit, és gondos angyalkám egy csinos, összehajtható bevásárló szatyrot is tett a csomagba. Enélkül nehezen is tudtam volna elhagyni a találkozó helyszínét, ugyanis holmim ugyancsak megszaporodott a bloggertársaktól bespájzolt finomságoktól, kölcsönkönyvtől, és egy meglepetés angyalka ajándékától. Arról nem is beszélve, hogy a Dolce Gastronomia is a szomszédban helyezkedik el, ami szintén csomagnövelő tényező.



A fűszeres sütőtök a Doktor Peppertől kölcsönzött képen illusztris társaságban a harmadik sorban a második képen látható.
Hokkaidó tökből szoktam készíteni, egyrészt, mert annak a héja is ehető, nem kell hámozni, másrészt húsa állaga tömörebb, kevésbé vizes a sonka- vagy kanadai töknél. Sajnos nehezebb hozzájutni, mint a sima tökhöz, én az Örs vezér tér melletti Cédrus piacon szoktam venni az egyik biozöldségesnél.

Hozzávalók:

1 hokkaidó tök
4 ek barnacukor
1/2 tk őrölt chili
1/2 tk őrölt római kömény
1/2 tk őrölt fahéj
1/4 tk őrölt szerecsendió
1/4 tk só
1 ek szójaszósz

A tököt félbevágjuk, kiszedjük a közepéről a magokat. A fél tököt keresztben még egyszer elvágjuk, majd max. 1 cm széles szeletekre vágjuk.
Egy nagy tálban elkeverjük a fűszereket a szójaszósszal és 3 ek cukorral, majd beleforgatjuk a tökszeleteket. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, egy rétegben elrendezzük rajta a fűszeres tököt, majd meghintjük a maradék cukorral. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük.

Az eredeti recept
itt található (Just hungry). Ebben kevés olaj (pl. tökmag vagy szezám) is kerül a tökre, én nem szoktam tenni rá.

2008. december 7., vasárnap

Csirkecurry (Murgh ka salan) - VKF 21


"Levette a fedőt és a curryillatú gőz felhője beterítette az asztalt, mint a londoni köd. Erős, alattomos keleti fogással torkon ragadott bennünket és vastag rétegekben lerakódott a tüdőkamráinkban. Mind lopva, titokban felköhögtünk. A curry finom volt, de hálát adtam az egeknek, hogy olyan családból származom, amely a csípős ételekre specializálta magát, mert különben a nyelvem és a hangszálaim sose élték volna túl. Az első pár falat után mindenkinek összezsugorodott és megcsavarodott a gégéje, és mindenki hang nélkül tátogott, és úgy kapkodott a vizeskancsó után, mint egy fuldokló a szalmaszálért.
- Ne igyatok vizet! - süvöltötte a kapitány, akinek patakokban folyt az arcán a verejték, és szemüvege bepárásodott a melegtől. - A víztől csak rosszabb lesz!
- Mondtam, hogy túl erősre csináltad William, drágám - hápogott Mrs. Beale bíborvörös arccal.
(....)
- Hülyeség! - dörögte a kapitány, fejét, arcát és nyakát törölgetve, és derékig kigombolta az ingét. - Nem túl erős. Csak jó csípős, mi, Durell?
- Nekem éppen jó uram, de el tudom képzelni, hogy egyeseknek egy kicsit talán túl erős.
- Szamárság! - mondta a kapitány, lapátszerű kezével elutasító mozdulatot téve. - Az emberek nem tudják, mi tesz nekik jót.
- Nem tehet jót, ha ennyire erős - mondta Mrs. Beale egy fuldokló hangján, vizet nyeldekelve.
- Dehogynem! - harsogta a kapitány harciasan, mérgesen bámulva párás szemüvegén át. - Köztudott orvosi tény, hogy a curry jót tesz.
- De nem az ilyen erős.
- De, az ilyen erős. Ráadásul ez még nem is erős... ez csak egy vacak, gyenge curry ahhoz képest, amilyet csinálhattam volna.
Az asztalnál mindenki önkéntelenül összerezzent arra a gondolatra, hogy milyet csinálhatott volna a kapitány."

Ez volt első találkozásom, 12 éves koromban a curryvel. Gerald Durell könyvei abszolút kedvenceim voltak, faltam őket. A vicces családtörténeteket csakúgy, mint a későbbi állatkertekről, állatgyűjtésekről szólókat. Életem első beteljesült álma volt, amikor huszonévesen eljutottam Korfura, a Családom és egyéb állatfajták színhelyére. Gerald Durall nélkül sosem olvastam volna el az Alexandriai négyest, ami szintén a kedvencek egyikévé vált. Larry különben is kedvenc figurám volt a Durell családból.

Hogy a curry milyen lehet, el sem tudtam képzelni. Környezetemben senki sem ismerte, internet meg ugye nem volt. Indiáról keveset tudtunk, az ételekről szinte semmit. A Bengáli tűzből ugyan tájékozódtam már, hogy a professzor szakácsai az asztalon ülve piszkos lábaikkal készítik őket, de ezen kívül más szakirodalmam nem volt. Biztos magyarosan, c-u-r-r-y - nek is ejtettem, hiszen angolul sem tanultam még. A későbbiekben azonban gyakorlati haszna is volt ennek az olvasmányrészletnek, Londonba kerülve az első indiai take-away rendelésnél okosan a mild-ot választottam, abba is majdnem belehaltam. Később persze kiderült, hogy abba a take-away-be csak indiaiak járnak, és az ő elképzeléseik a mild-hot tengelyről erősen különböznek az európaiakétól.

Durell Vadállatok bolondja című könyve arról az időszakról szól, amikor a háború után fiatalon állatgondozónak tanult a Whipsnade-i állatkertben. Az állatkert igazgatója, Beale kapitány szeretné, ha Gerry összebarátkozna, és jó hatást gyakorolna fiára, így meghívja vacsorára, a maga készítette curryre. A curry pokoli erősre sikerül, de Gerry zokszó nélkül fogyasztja, így a kapitány barátságába fogadja. A curryvacsora leírása igen mély hatással volt rám, kíváncsivá tett, de évek teltek el, míg végre megízlelhettem.

A 21. VKF fordulóra Rafi Fernandez (The Cooking of Southern India) egyik curry receptjét választottam. Bár a kapitány a jegyrendszer nehézségei miatt nyúlhúst használt, én maradtam a csirkénél. Az eredeti receptben egy egész csirke szerepel, méghozzá húsbárddal falatnyi darabokra vágva (természetesen csontostul), én félbevágott csirkecombot használtam, lebőrözve. Az elején fontos a gyorsaság, így az összes fűszert készítsük elő.


Hozzávalók (4 személyre):

4 ek olaj
2,5 cm-es darab fahéj
4 zöld kardamom, kissé szétzúzva
4 szegfűszeg
4 feketebors
1 csillagánizs
2 hagyma, vékonyre szeletelve
5 cm-es darab friss gyömbér, lereszelve
6 gerezd fokhagyma, átnyomva
1 ek őrölt koriander
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt kurkuma
őrölt chili, ízlés szerint
kevés víz
1 kb. 1,5 kg-os csirke, darabokra vágva, vagy 1,5 kg csirkecomb
2 ek paradicsompüré
3 dkg kókuszkrém

a tálaláshoz

korianderzöld


Készítsük elő az egész fűszereket. Az örült koriandert, római köményt, kurkumát keverjük össze sóval és egy kevés vízzel, hogy sűrű pasztát kapjunk.
Az olajat forrósítsuk fel egy vastagfenekű lábosban, dobjuk rá az egész fűszereket, kevergessük, míg kiadja az illatát. Adjuk hozzá a hagymát, pirítsuk meg kissé. Vegyük kisebbre a lángot, adjuk hozzá a gyömbért és a fokhagymát is, keverjünk rajta néhányat, majd a lángot még kisebbre véve adjuk hozzá a fűszerpasztát. Kevergessük addig, amíg az olaj elválik a fűszerektől.
Adjuk hozzá a csirkedarabokat, pirítsuk meg kissé mindkét oldalukat, majd takarjuk le, és kis lángon főzzük 30 percig. Ha szükséges, néhány csepp vizet is adhatunk hozzá.
Adjuk hozzá a paradicsompürét, morzsoluk bele a kókuszkrémet. Elég sűrű szószt kapunk, ha hígabban szeretnénk, adhatunk hozzá 1-1,5 dl vizet. Főzzük további 15-20 percig.
Apróra vágott korianderrel megszórva, főtt rizzsel tálaljuk.


"Ekkor Beale kapitány jókora piros zsebkendőt vet elő, és kopasz fejére borította, hogy a széle egészen a szeméig lelógott. Úgy festett benne, mint egy különösen vérszomjas kalóz.
- Igazán, William, ne csinálj ilyet! - szólt rá Mrs. Beale.
- Mit gondol majd Gerry?
- Mit gondol? Mit gondol? - mondta a kapitány és dühösen meregette a szemét a zsebkendője alól. - Azt gondolja, a fene egye meg, tudom, mit csinálok. Felszívja a verítéket... Mindig így csináltuk a Parton... csak épp ott törölközőt használtunk, Durell, érti? A trópusi melegtől meg a currytől igazán jól megizzadtunk... egész vályúnyit. Ott ültem esténként... szép rózsaszín alkonyban, ott ültem anyaszült meztelenül a curryval meg a törülközővel, és egy jót izzadtam. "


"- Mit gondolsz, miért éppen a trópusokon találták ki a curryt? Hogy kiégesse az emberből a betegséget, azért. Mit gondolsz, én miért nem kaptam sose beriberit vagy valami bőrbetegséget, mi? Mit gondolsz, miért nem rohadtam darabokra a leprától?
- William, drágám!
- De ez az igazság - mondta a kapitány szilajul. - A curry miatt. Bemegy az ember egyik végén, és kijön a másikon... kereszülperzseli az embert... szinte dezinficiálja, érted? "

A VKF 21. fordulóját Főzzünk könyvből címmel Piszke hirdette meg. Részletek itt.

2008. december 3., szerda

Korianderes karfiolkrémleves


A krémlevesek nálunk elsősorban a kevésbé kedvelt zöldségfélék gyerekétrendbe csempészését szolgálják. Érdekes, hogy a gyerekek többsége krémlevesként szinte mindent megeszik, és ez nem csak saját tapasztalat. Az anyagcserével kapcsolatos számtalan érdekfeszítő játszótéri beszélgetés során ugyanezt a következtetést vontam le. A gond csak az , hogy míg a gyerekek a levest vígan kanalazzák, az én lelkesedésem a 214. brokkolikrémleves és a 323. sütőtökkrémleves táján valahol megtörött. Azt hiszem, már egy jó kis sárgarépakrém-, vagy spenótleves sem tudna feldobni. A vargányalevest azért valahogy leerőltetném.
A megújított karfiolkrémleves a felnőtteknél osztatlan sikert aratott, a gyerekek viszont 2/3-os arányban elutasították. A koriander és a karfiol remek párosítás, csodálkozom, hogy még nem hozták össze őket. :) A sárgarépás-korianderes levesbetétet nem érdemes lehagyni róla, és nem csak a színe miatt, állagában és ízében is sokat tesz hozzá.

Hozzávalók (6-8 személyre):

90 dkg karfiol (tisztítva)
2 krumpli
2 hagyma
2+2 ek olívaolaj
1-1,5 tk őrölt koriander
2 l víz
(esetleg 2-3 ek tejszín)
1 nagy sárgarépa
1 tk koriandermag

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk. Ha friss karfiolt használunk, azt is megpucoljuk, rózsákra szedjük. A hagymát apróra vágjuk, és 2 ek olajon puhára pároljuk. Hozzáadjuk a koriandert, kicsit kevergetjük, míg az illatát megérezzük, majd a fazékba tesszük a karfiolt és a vizet is, megsózzuk. A levest felforraljuk, majd kis lángon puhára főzzük a zöldségeket, végül botmixerrel pürésítjük. Kívánság szerint egy kevés tejszínt belekeverve még selymesebbé tehetjük.
A sárgarépát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. A maradék 2 ek olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, rádobjuk a koriandermagot, kevergetve picit megpirítjuk, majd hozzáadjuk a sárgarépát is. 1 percig kevergetve pirítjuk.
A levest tányérokba merjük, a tetejére egy-egy kanál korianderes sárgarépát teszünk.