2008. szeptember 2., kedd

Mozarellás paradicsomos lepény

Semmi extra nincs ebben a lepényben, mégis nagyon szeretem, talán a római kömény miatt, ami egészben kerül a tésztájába. Népesebb csapatot nem lehetne jól lakatni vele, de két embernek egy nagy adag salátával könnyű ebédnek vagy vacsorának talán megteszi. Cikkekre vágva előételnek is jó lehet. A gyorsabb verzió szerint a feltétet egyből a nyers tésztára lehet tenni, tapasztalatom szerint érdemes plusz 10-15 percet még rászánni, és elősütni, a végeredmény sokkal kellemesebb, ropogósabb lesz. Az eredeti recept a római köménnyel azonos mennyiségű mákot is tartalmaz, úgy is sütöttem jó párszor, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók (egy kb. 25 cm átmérőjű lepényhez):

10 dkg főtt, áttört krumpli
7,5 dkg vaj
1 hagyma
10 dkg liszt
2 tk római kömény
4 paradicsom
5 dkg szárított paradicsom
15 dkg mozarella
5 dkg olajbogyó

A hagymát vékony szeletekre vágjuk és 2,5 dkg vajon puhára pároljuk. Hűlni hagyjuk, majd összegyúrjuk a krumplival, a maradék vajjal, a liszttel, a sóval és a római köménnyel.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, a tésztát rátesszük, és egy kb. 25 cm átmérőjű körré szétnyomkodjuk.
180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, míg épphogy pirulni kezd. Közben felszeleltelük a paradicsomot, a mozarellát, a szárított paradicsomot apróra vágjuk.
Beborítjuk a paradicsomszeletekkel a lepényt, megszórjuk a szárított paradicsommal, befedjük a mozarellaszeletekkel, és rátesszük a olajbogyót. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 20 percig sütjük, míg a mozarella megolvad, és kissé megpirul (kevésbé, mint az enyém, elfelejtettem időben kivenni). Melegen tálaljuk.


Ez egy olyan recept, amit időről időre előveszek, jó párszor elkészítettem már az évek során. Már pedig jó sok év során, ahogy megdöbbenve realizáltam, amikor kezembe vettem a régi Good Food számot, ami 1993. októberében jelent meg. Csaknem 15 éve sütöttem először, nos, ebből is látszik, nem vagyok már fruska, mivel nem 0 naposan kezdtem főzni. Szintén az idő múlását mutatja, hogy tegnap óta már két iskolás gyermekem van, az élet, néha kíméletlenül szembesíti az embert ezekkel a dolgokkal.

6 megjegyzés:

Zsofi foodblogja írta...

Hú ez jól hangzik, holnapi vacsora lesz. Szívesen belelapoznék egy 93-as Good Foodba, akkor még azért az angol szupermarketek sem voltak annyira felszereltek, mint ma.. vagy igen? Engem ez a téma akkor még vajmi kevéssé érdekelt :)

gabojsza írta...

Jaj, Zsuzsa, hogy ez milyen nagyon jól néz ki!:-)))Azonnal be tudnám csapni!

Cserke írta...

Ezt ki kell próbálni. Erősen vonzódom a római köményhez.

Két iskolás???
Ki gondolta volna.

Zsuzsa írta...

Zsófi, szívesen adok kölcsön, van jó pár a kilencvenes évek elejéről. Persze, azért annyira nem voltak felszereltek, mint ma, de jobban, mint a mai magyarok. Vagy ez csak a megszépítő messzeség...?

Gabojsza, bevallom, engem is csak erős jellemem szokott visszatartani, hogy ne egyedül egyem meg az egészet. :)

Cserke, ebben az a jó, hogy itt aztán más nem nyomja el, ki lehet élvezni a vonzalmat.

Zsofi foodblogja írta...

Jó, akár valami csereakciót is összegozhatnánk.. pl. a Kitchen Diaries-től talán meg tudok válni egy-két hétre...hmmm?:)

Zsuzsa írta...

Zsófi, ha adsz egy e-mail címet, megkereslek. Most nagyon sűrű az élet, de pár hét múlva elvileg javul a helyzet, és megbeszélhetünk valamit! :)