2008. augusztus 12., kedd

Sült füge mascarponéval





Egyik legutóbbi szerzeményem Nigel Slater Real Fast Puddings című könyve. Claudiához hasonlóan Nigelt is nagyon kedvelem, Real Food című könyvét évek óta haszonnal forgatom, már a blogon is szerepel recept belőle. Nigel Slater azt mutatja meg, hogy jó minőségű alapanyagokból, kis odafigyeléssel hogyan tudunk, egyszerű háziasszonyok, egyszerű, értékes ételeket készíteni. Semmi varázslat, nincsenek habok és zselégolyók, sous vide és pacojet, minden az, aminek látszik. Heston elbűvöl, de Nigel receptjeit főzöm meg.

Ez már a második Nigel Slater könyv, amit az angol antikváriumban csíptem meg, az első egy kis füzetecske volt, ugyanabból a sorozatból, amiből Sophie Grigson könyvét is találtam. Itt jutottam hozzá Gordon Ramsay egyik könyvéhez is, de Eszternek is szerencséje szokott lenni - s így nekem is, az általa kifogott két másik Slater könyv már járt nálam a szakácskönyvcsere keretében.

A Real Fast Puddings több mint 200 fél órán belül elkészíthető édességet tartalmaz. Konkrét receptből nem is túl sokat, inkább ötleteket, gondolatokat, és mit, hogyan, és mikor vásároljunk. Pl. miket tegyünk a palacsintára vagy a fagylaltra, mihez kezdjünk egy tál friss eperrel, mire jó a olvasztott csokoládé, stb. Mindez évszakok szerint csoportosítva. Az alábbi recept sajnos már az ősziek közé tartozik. Két dolgot hozzávaló híján módosítottam, zárójelben írom az eredetit. A krém sütés nélkül is nagyon finom, sütemények mellé is el tudom képzelni.




hozzávalók (4 személyre):


12 érett füge


5 dkg mandula (dió)

3 evőkanál méz

2 evőkanál tokaji aszú (Marsala )

10 dkg mascarpone

A fügét keresztben bemetsszük, és szétnyitjuk, hogy meg tudjuk tölteni.


A mandulát száraz serpenyőben, vagy grill alatt kissé megpirítjuk, majd héját ledörzsöljük. Nem baj, ha marad rajta egy kis héj (nekem blansírozott mandulám volt, azt is megpirítottam egy kicsit). Összekeverjük a mézzel, a mascarponéval és a tokajival, megtöltjük a fügéket.

200 fokra előmelegített sütőben negyed órát sütjük. Melegen tálaljuk.


Sütés után már nem fog olyan elegánsan kinézni, mint nyersen, a töltelék egy része kifolyik. Nem baj, tálalás után nyugodtan kanalazzuk rá a fügére.
(Szerintem egyébként az egész nyersen, mindenféle sütés nélkül is jó lenne - most együk így, és mikor beköszöntenek a hűvős őszi esték, mikor még nem fűtünk, de este jól esne egy kis meleg vacsoránál a konyhában, gyújtsuk be a sütőt, és süssük meg.)









4 megjegyzés:

Millie írta...

Tegnap én is megkaptam életem első Slater könyvét, a Kitchen diaries-t!
Nagyon tetszik!
Erről az angol antikváriumról még nem is hallottam, de be fogok kukkantani.
Az amazonról való rendelgetés tűnt eddig a legolcsóbb útnak eme könyvek beszerzéséhez, kiváncsi vagyok erre a boltra!
Millie

Zsuzsa írta...

A kitchen diaries nekem is a beszerzési listámon van. :)
Szerencse is kell, hogy kifogj jó szakácskönyvet, nem túl nagy a választék. Időről időre érdemes benézni, előbb-utóbb lesz valami érdekes.

Zsofi foodblogja írta...

Én is betértem pár hete, de csak egy ősrégi Delia Smith kiadványt találtam, úgyhogy üres kézzel távoztam. Ha meguntad a Slater könyvet, szólj:)

Zsuzsa írta...

Zsófi, rögtön szólok :). Sajnos nincs a sikerre garancia, többször volt, hogy én sem talátam semmit. Egyébként szerintem nem zártkörű a könyvklubunk Eszterrel, a jelentkezési szándékot megfontoljuk. :)