2008. augusztus 28., csütörtök

Sütötöklepény csicseriborsóval


Újra lehet sütőtököt kapni. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert nagyon szeretjük, szezonjában hetente minimum egyszer asztalra kerül, rossz, mert az jelzi, feltartóztathatatlanul közeleg az ősz.
Idén még csak az ún. sonka, vagy kanadai tököt láttam, egyébként is azt azt szoktam venni általában, mert megbízhatóbb a minősége, bár múlt télen néhányszor sikerült finom hagyományosat is kifognom.
Készült belőle egyszerű sütőtökkrém-leves (ez nálunk a fő kedvenc), ezúttal kevés édes paradicsommal, snidlinggel, olívaolajjal feldobva,

meg egy csicseriborsós sütőtöklepény, mert napok óta azon töröm a fejem, mibe is tehetnék egy kis csicseriborsót.

Hozzávalók (egy 20 cm-es formához):


20 dkg sütőtök (héja nélkül)

3 tojás
4 ek liszt

1 doboz konzerv csicseriborsó
12 dkg mascarpone
2 tk tejföl
1 kis csokor snidling

A sütőtököt nagylyukú reszelőn lereszeljük. Elkeverjük 2 tojással, a liszttel, kevés sóval és a leszűrt, lecsepegtett csicseriborsóval. A masszát kivajazott formába öntjük, és 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a teteje épphogy pirulni kezd.
Közben a mascarponét összekeverjük a maradék tojással, a tejföllel és az apróra vágott snidlinggel. A lepény tetejére öntjük, és még 10 percre visszatesszük a sütőbe.
Langyosan fogyasztjuk, a paradicsomsaláta kiválóan illik hozzá.

2008. augusztus 27., szerda

Fahéjas szilvás sütemény (tejmentes)


Idén a paradicsomtermés mellett a szilva is nagyon jól alakult nálunk, teljesen ellátja a családot. Még egyszer sem kellett a piacra mennem szilvásbácsihoz. Szilvásbácsi csak ezekben a hetekben (talán két hónapot) szokott előfordulni, mivel több szilvafája van, amik némi időelcsúszással érnek, s folyamatosan hozza a termést eladni. Isteni cukormentes szilvalekvárokat tudtam tavaly is befőzni belőlük. Igaz, mindenféle rémes szilva nevekkel szokott bolondítani, melyek közül csak a Stanley-t tudtam megjegyezni, most komolyan, hogy lehet egy szilvát Stanley-nek nevezni? Nem is tudom, higgyek-e neki.
De vissza a házi szilvára, hétvégén is kaptam egy nagy adagot belőle, készült is többféle finomság.
A legutóbb pedig ez a borított szilvatorta, egyébként is egyik kedvenc műfajom. Tésztája fahéjas piskóta, 4 tojásból, de azt hiszem, kicsit vékonyabból, 3 tojással jobb lenne. Kevés mézzel, zöldcitromlével elkevert creme fraiche-t adtam mellé, de vaníliafagyi is jó hozzá.

Hozzávalók (egy 23 cm-es formához):

90 dkg szilva
7 dkg tejmentes margarin (pl. LIGA), vagy vaj
15 dkg cukor

4 tojás
12 dkg cukor
12 dkg liszt
csipet só
1 tk őrölt fahéj

A szilvát kettévesszük, magját kiszedjük, a fél szilvákat negyedekre vágjuk. A margarint egy nagy serpenyőben felolvasztjuk, belekeverjük a cukrot, majd időnként megkeverve világosbarnára karamellizáljuk. Beletesszük a szilvát (nem kell megijedni, ha a cukor megkeményedik, majd felolvad), lefedjük, amíg a szilva levet ereszt. Akkor a fedőt levesszük, és időnként megkeverve az összes levet elpároljuk róla. Hűlni hagyjuk.
A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét a sóval habbá verjük. A sárgáját világosra keverjük a cukorral, elkeverjük benne a fahéjat, majd adagonként óvatosan hozzákeverjük a lisztet, és tojáshabot.
Egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljára tesszük a szilvát, elegyengetjük, erre kerül a piskótatészta. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, 10 percig sütjük, majd a hőfokot 150 fokra állítjuk, és tűpróbáig sütjük.
A formában hagyjuk teljesen kihűlni. Előbb nem érdemes a kivétellel próbálkozni, mert teteje teljesen szétesik. A kihűlt süteményt tányérra borítjuk, hogy a szilva legyen felül, és leemeljük róla a formát.

Megjegyzés: másnap finomabb, érdemes állni hagyni!

2008. augusztus 24., vasárnap

Túróomlett szilvával VKF18/2

Hirtelen felindulásból elkövetett VKF pályamű.
Nem jöhetett volna létre, ha nincs Ízbolygó, akinek jóvoltából volt túró a hűtőben, Mamma, kinek mascarponés szilváját ma ebéd után elkészítettem, és Rossa mela, kinek édes túróomlettjét már többször is, így egyből beugrott, hogy erre van szükségem.
Szóval a mascarponés szilva nagy sikert aratott délután, a megmaradt mézes-balzsamecetes öntetet meg kár lett volna veszni hagyni, így jött az ötlet, hogy a sikeres kombináció amolyan gyors desszertként kerüljön egy újabb adag szilvával az omlett tetejére. Muszáj volt egy üveg Marsalát is kibontani hozzá, nem bántuk meg.

hozzávalók (2 személyre):

20 dkg túró
2 tojás
4 dkg olvasztott vaj
4 evőkanál liszt
2 evőkanál cukor
egy csipet só
egy lime reszelt héja

az öntethez:

6 szem szilva
1 tk vaj
1 evőkanál méz
1 evőkanál balzsamecet

A tojást kettéválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a cukorral, összedolgozzuk a túróval, az olvasztott vaj nagy részével (a többit meghagyjuk a sütéshez), a liszttel, sóval és zöldcitromhéjjal. A fehérjét habbá verjük, majd óvatosan belekeverjük a túrós masszába.
Forró serpenyőben, egyszer megfordítva 2 nagy, vagy 6 kicsi omlettet sütünk.
Az öntethez összekeverjük a balzsamecetet a mézzel. Kimagozzuk a szilvát, és apró darabokra vágjuk. A vajat megolvasztjuk egy serpenyőben, és néhány percig kevergetve sütjük rajta a gyümölcsöt. Ráöntjük a mézes balzsamecetet, a lángot kicsire vesszük, és 2-3 percig főzzük, míg a szilva kissé megpuhul.
Az öntetet az omlettre kanalazzuk.
Az omlettet fogyaszthatjuk hidegen, forró öntettel, vagy forrón, szobahőmérsékletre hűtött öntettel, mindenképpen finom.

Bazsalikomos rikottával töltött paradicsom - VKF18


Könnyű nyári előétel, vagy büféasztal része, esetleg egy hideg vacsoránál salátahelyettesítő lehet, ahogy nálunk is volt, friss házi kenyérrel, sajtokkal, pármai sonka híján feketeerdő sonkával.

Szerencsés vagyok, szüleim tavaly évvégén kertes házba költöztek, és már rögtön az első évadban nagyüzemi paradicsomtermesztésbe vágtak. Kicsi és nagy, gömbölyű és hosszúkás, sárga, vagy piros, mindenféle van, ami egy paradicsomrajongónak kedvére válik. Ráadásul korlátlan mennyiségben, nagyon jó az idei termés. Az ízük meg, igen, paradicsomízű, tiszta felüdülés. Tulajdonképpen egy csipet só is bőven elegendő hozzájuk, no de akkor hogyan indulnék az
Ízbolygó által kiírt legújabb VKF-en?

A legfinomabb paradicsomot párosítottam a rikottával. Pici, édes paradicsom, valamilyen olaszfajta, a magot a Culinarisban szereztem be tavasszal. Egyébkén
San Marzanót is termeltetek, igen elégedett vagyok vele, hasonlít a tavaly Toszkánában vásárolthoz. :) A színhatás kedvéért néhány sárga körtealakút is felhasználtam, annak csak az alsó részét.

Hozzávalók (50 db):

25 db koktélparadicsom
25 dkg rikotta
egy csokor bazsalikom
1 ek olívaolaj
hosszú bors vagy feketebors

A paradicsomokat félbevágom, a magokat óvatosan kikanazom.
A bazsalikomleveleket letépkedem a szárról.
A rikottát a sóval, a bazsalikommal és az olívaolajjal turmixgépbe teszem, összeturmixolom, bár a képen nem látszik, halványzöld színe lesz. Nem baj, ha maradnak benne látható bazsalikomdarabok. A rikottakrémmel megtöltöm a paradicsomokat, majd hosszú borsot őrlök rá.

2008. augusztus 12., kedd

Sült füge mascarponéval





Egyik legutóbbi szerzeményem Nigel Slater Real Fast Puddings című könyve. Claudiához hasonlóan Nigelt is nagyon kedvelem, Real Food című könyvét évek óta haszonnal forgatom, már a blogon is szerepel recept belőle. Nigel Slater azt mutatja meg, hogy jó minőségű alapanyagokból, kis odafigyeléssel hogyan tudunk, egyszerű háziasszonyok, egyszerű, értékes ételeket készíteni. Semmi varázslat, nincsenek habok és zselégolyók, sous vide és pacojet, minden az, aminek látszik. Heston elbűvöl, de Nigel receptjeit főzöm meg.

Ez már a második Nigel Slater könyv, amit az angol antikváriumban csíptem meg, az első egy kis füzetecske volt, ugyanabból a sorozatból, amiből Sophie Grigson könyvét is találtam. Itt jutottam hozzá Gordon Ramsay egyik könyvéhez is, de Eszternek is szerencséje szokott lenni - s így nekem is, az általa kifogott két másik Slater könyv már járt nálam a szakácskönyvcsere keretében.

A Real Fast Puddings több mint 200 fél órán belül elkészíthető édességet tartalmaz. Konkrét receptből nem is túl sokat, inkább ötleteket, gondolatokat, és mit, hogyan, és mikor vásároljunk. Pl. miket tegyünk a palacsintára vagy a fagylaltra, mihez kezdjünk egy tál friss eperrel, mire jó a olvasztott csokoládé, stb. Mindez évszakok szerint csoportosítva. Az alábbi recept sajnos már az ősziek közé tartozik. Két dolgot hozzávaló híján módosítottam, zárójelben írom az eredetit. A krém sütés nélkül is nagyon finom, sütemények mellé is el tudom képzelni.




hozzávalók (4 személyre):


12 érett füge


5 dkg mandula (dió)

3 evőkanál méz

2 evőkanál tokaji aszú (Marsala )

10 dkg mascarpone

A fügét keresztben bemetsszük, és szétnyitjuk, hogy meg tudjuk tölteni.


A mandulát száraz serpenyőben, vagy grill alatt kissé megpirítjuk, majd héját ledörzsöljük. Nem baj, ha marad rajta egy kis héj (nekem blansírozott mandulám volt, azt is megpirítottam egy kicsit). Összekeverjük a mézzel, a mascarponéval és a tokajival, megtöltjük a fügéket.

200 fokra előmelegített sütőben negyed órát sütjük. Melegen tálaljuk.


Sütés után már nem fog olyan elegánsan kinézni, mint nyersen, a töltelék egy része kifolyik. Nem baj, tálalás után nyugodtan kanalazzuk rá a fügére.
(Szerintem egyébként az egész nyersen, mindenféle sütés nélkül is jó lenne - most együk így, és mikor beköszöntenek a hűvős őszi esték, mikor még nem fűtünk, de este jól esne egy kis meleg vacsoránál a konyhában, gyújtsuk be a sütőt, és süssük meg.)