2008. április 30., szerda

Narancsos rikottás süti


Régóta várakozik listámon ez a recept, de időhiány miatt nem tudtam belevágni. Múltkor viszont elcsábultam a Tante Fanny-féle omlós tésztára, melyről a bloggertársaknál már többször olvastam. Még sosem dolgoztam ilyesmivel, a kész tészták közül csak a réteslapot és a leveles tésztát szoktam használni. Gyors megoldásnak tényleg nagyon jó, és hát mostanában csak gyors megoldásokra futja.
Az eredeti recept azt írja, ne akarjuk kihagyni a narancsvirágvizet a sütiből. Rég volt a kezemben ilyen víz, nem emlékeztem, hogy ennyire parfümös, számomra már-már ijesztően. Főleg, amikor belekevertem a rikottás töltelékbe bántam meg egy kicsit, de nem volt visszaút. Talán az volt a hiba, hogy mivel gyanús volt a dolog, nyersen is megkóstoltam. Ezt a lépést érdemes kihagyni. A megsült torta szerencsére már nem kölniízű, inkább kissé pikáns, nagyon kellemes. A legjobb kivehető aljú hullámos szélű formában megsütni.

Hozzávalók (egy húsz centis formához):

1 csomag omlós tészta
25 dkg rikotta
1 tojás
2 ek cukor
1 ek narancsvirágvíz
2 ek narancslekvár
1 ek fenyőmag

vaj a forma kikenéséhez

A formát alaposan kivajazzuk. A tésztát a formába igazítjuk, lesimítjuk, kilógó részeket levágjuk. A kevés megmaradt tésztát másra használjuk fel. 160 fokra (légkeverésen) előmelegített sütőben 10 percig vakon sütjük (formára vágott sütőpapírt terítünk a tetejére, majd erre nehezéket - rizst, babot, kerámiababot - szórunk, ezzel sütjük, majd a sütés végén eltávolítjuk.)
Közben a rikottát kikeverjük a tojással, cukorral és a narancsvirágvízzel.
Az elősütött tésztát megkenjük a narancslekvárral, ráöntjük a rikottás keveréket, elsimítjuk, végül megszórjuk a fenyőmaggal. További 20 percig sütjük.
A formában hagyjuk kihűlni, majd óvatosan kiemeljük.

(Eredeti recept: SpittoonExra)

2008. április 24., csütörtök

Nyárra váró - Gyors fagyi és szorbet


Fagyaltból bármennyi elfogyna nálunk, a fagyasztóban mindig betárazva áll tizenegynéhány éves fagylaltgépünk két hűtőakkuja. Az élet sajnos nem mindig tervszerű, hogy idő lenne a fagylaltalap megfőzésére, megfelelő ideig való kihűtésére majd fagyasztására. Időnként helye van az instant megoldásoknak is. A következő lépés remélem, nem a McD****d's lesz. ;)
Fagyasztott magozott meggy mindig akad a mélyhűtőben (ha semmi ötlet, vacsorára biztos siker a meggyleves, esetleg egy meggyes pite), felverésre váró habtejszín a hűtőben. Egy kis cukor, valami ízesítő meg egy aprítógép + 2-3 perc és tálalható a fagyi. Gyerekek lekenyerezésére, váratlan vendég kínálására, vagy csak úgy a magunk kedvéért bármikor bevethető. Az eredmény megtévesztésig hasonló lesz a hagyományosan készült gyümölcsfagyihoz (na jó, az egy fokkal biztos jobb :)).

Hozzávalók (4 személyre):

30 dkg fagyasztott magozott megy
2,5-3 dl hideg tejszín a hűtőből
2-3 evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliaesszencia

A hozzávalókat az aprítógép poharába tesszük és simára keverjük, rögtön tálaljuk.

Érdemes kísérletezgetni, pl. a tejszínből 2-3 evőkanálnyit kiválthatunk mascarponéval, másjellegű fagyit kapunk.
A hozzáadott tejszín hőmérséklete is számít, ha szobahőmérsékletűt használunk kicsit kevesebb is elegendő, különben túl folyós lesz a fagyi.
Gyorsaság szempontjából gyenge pontja ennek a fagyinak a magozott meggy. Ha mégis akad benne mag, nem árt menet közben kihalászni, így viszont nem fogjuk tudni tartani az időhatárt.
Kevés alkoholos itallal (pl. likőr, vodka) is feldobhatjuk.
Szerencsés, aki többféle gyümölcsöt is tárol a fagyasztójában, én most sajnos mást nem tudtam kipróbálni.

Meggyszorbet

A gyerekek kedvéért készült tejmentes verzió is. Úgy tapasztalom, hogy vízből kevesebb is elegendő. Vizet előre nem hűtöttem, hideg csapvizet használtam. Egészségtudatosak behűtött szénsavmentes ásványvizet vagy forrásvizet is használhatnak. :)

Hozzávalók (4 főre):

30 dkg fagyasztott magozott meggy
1,5 dl hideg víz
2-3 evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliaesszencia

A hozzávalókat az aprítógép poharába tesszük és simára keverjük. Rögtön tálaljuk. Gyorsan olvad.

2008. április 22., kedd

Milyen bor lennék?


Dolce vitától érkezett az aktuális körkérdés, melyet eredetileg Fűszeres Eszter indított. Milyen bor vagyok? Időhiány miatt a válasz rövid lesz, de hajt a kíváncsiság, hogy mielőbb továbbadhassam.

Szívesen lennék könnyű, fehérborból készült fröccs, melyet az ember nyári biciklitúrán egy poros falucska hetvenes éveket idéző kocsmájában legurít. Amitől hirtelen kerekebbé válik a világ, a nap még vakítóbban ragyog, és az ember azt kívánja, örökké tartson a pillanat.

Igazából azonban somlói bor vagyok. Fehérbornak fehér, könnyűnek viszont nem könnyű. Semmi üde pezsgés, csak a bazalt. A nyugalom senkit ne tévesszen meg, hiszen ne feledjük, valaha vulkán dübörgött alattam. Ráadásul lassan érő típus vagyok, viszont hosszan eltartható. Nem esem szét oly könnyen, mint egy Irsai Olivér. Kiismerni egy cseppet nehezebb, mint a Cserszegi Fűszerest, kell hozzá idő, tapasztalat, talán egy kis kitartás sem árt. A döntő pillanatban aztán kiderül, megérte-e. Kinek így, kinek úgy. De előtte mindenképpen szellőztessenek meg. Kicsi a Somló hegy, de ha tovább kell szűkíteni, Györgykovács 2003-as Hárslevelűjét kedveltem.

Olvasom, hogy Tintaleves/Papírgaluska Eszternek kevés a tennivalója manapság, ezért neki továbbítanám a kérdést. No meg Cserkének, guruljon ez egyszer visszafelé a golyó!

2008. április 21., hétfő

Diós, parmezános keksz

Tulajdonképpen az előző, rozmaringos-diós keksz módosítása, sós változata. Ebbe is került rozmaring (két teáskanálnyi), de kihagyható, mivel a parmezántól nemigen érezni.

Hozzávalók (25 db):

16 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1/2 tk só
1 tojássárgája
2 ek reszelt parmezán
(2 tk rozmaring, apróra vágva, elhagyható)
3 dkg apróra vágott dió

A felkockázott vajat és a lisztet a sóval aprítógépben vagy robotgépben morzsásra keverjük. Hozzáadjuk a tojássárgáját és a parmezánt is, azzal is elkeverjük (ha használunk rozmaringot, azt is most adjuk hozzá). A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, és gyors mozdulatokkal belegyúrjuk a diót. Egy 5 cm átmérőjű hengert formázunk a tésztából, folpackba csavarjuk, és egy órára a hűtőbe tesszük.
Vékony késsel fél cm vastag korongokat vágunk a hengerből, teprisre fektetjük. 160 fokra (légkeverésen) előmelegített sütőben 20 percig sütjük. A tepsin hagyjuk kihűlni.

2008. április 18., péntek

Rozmaringos, diós keksz


A BBC Good Food heti hírlevele a friss zöldfűszereket ajánlotta figyelmembe. Kedvelem ezeket a hírleveleket, egy-egy téma köré csoportosítva ajánl néhány receptet, szinte mindig van köztük olyan, amit szívesen elkészítnék.
A rozmaring-dió jó párosítás, nem tarthatott vissza, hogy nem szoktam kekszet sütni. Az eredeti (Olive, április) recept sós vajat használ, ennek hiányában sima vajat és fél teáskanál sót használtam. Rozmaringból egy teáskanálnyival többet tettem bele, de a rozmaringimádók nyugodtan tovább is emelhetik az adagot.

Hozzávalók:

32 dkg liszt
20 dkg hideg vaj
1/2 tk só
10 dkg kristálycukor
2 tojássárgája
3 tk apróra vágott friss rozmaring
6 dkg dió, apróra vágva

A vajat felkockázzuk, és a liszttel és a sóval együtt az aprítógépbe tesszük, addig keverjük, míg morzsás állagú lesz (az én gépemben mérete miatt két részletben készült, normál robotgépbe egy adagban is keverhetjük). Hozzáadjuk cukrot, tojássárgáját és a rozmaringot is, alaposan elkeverjük.
Liszttel megszórt deszkára borítjuk a tésztát, és gyors mozdulatokkal belegyúrjuk a diót. A tésztából kb. 5 cm átmérőjű hengert formálunk és folpackba csavarjuk, egy órára hűtőbe tesszük.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük (légkeverésen 160 fok). A tésztahengerből vékony pengéjű, éles késsel óvatosan fél centi vastag korongokat vágunk. Vigyázni kell, mert nagyon morzsálódós a tészta. A korongokat tepsire rakosgatjuk, és 20 perc alatt megsütjük. A tepsin hagyjuk kihűlni.

2008. április 9., szerda

Medvehagymás, mascarponés krumplipüré


Sajnos, lassacskán vége a medvehagyma szezonnak, ismét elbúcsúzhatunk egy évre a friss erdei finomságtól. A mélyhűtőben lapul azért 1-2 csomag, levesekbe, töltelékekbe jó lesz.
A VKF! különleges köretek fordulójába jól illett volna ez az étel, az unalmas krumplipüré egészen átlényegül a medvehagymától és a mascarponétól.

Hozzávalók (személyenként):

2 közepes krumpli
1 ek vaj
2 ek mascarpone
3-4 ek forró tej
csipet só
4-5 levél (vagy több) medvehagyma

A krumplit főzzük meg a héjában. Még melegen hámozzuk meg, törjük össze, majd keverjük össze először kanállal a vajjal, mascarponéval, tejjel, sóval, majd verjük 1-2 percig nagy fokozaton az elektromos kézi habverővel, míg sima, krémes állaga nem lesz. Végül (ismét kanállal) keverjük bele az apróra vágott medvehagymát is.

További ajánlat: egy nagyon ígéretes medvehagymás recept Ízbolygónál, amit még feltétlenül ki szeretnék próbálni.

2008. április 7., hétfő

Zsíros kakas - VKF 14


Ez a kakas nem az a kakas.
A VKF magyaros ízekre koncentráló fordulójában remekebbnél remekebb, igazán magyaros pályaművek születettek. Azokat olvasgatván figyelmem a tájjellegű ételek felé fordult, szorgalmasan tanulmányoztam a Vasi, zalai parasztételek, a Somogy régi ételei, illetve az Erdélyi lakoma műveket.
A zsíros kakasról Kövi Pál ír , már régebben is szemezgettem a recepttel. A zsíros kakast Szamosújváron, a vasúton túli területen készítették az asszonyok, eladásra is. Tavasszal, mikor a gyümölcs már fogyóban volt, vasárnap délutánonként fogyasztották.

Hozzávalók:

12 dkg méz
4 dkg zsír (nálam kacsa)
1 liter pattogatott kukorica

A mézet egy lapos edényben néhány perc alatt kevergetve aranybarnára pirítjuk. Amikor már sötétedni kezd, hamar megég, figyeljünk. Hozzáadjuk a zsírt, majd a pattogatott kukoricát is. Addig keverjük, míg a mézes folyadékot a kukorica beszívja. Tálra borítjuk, kicsit hűlni hagyjuk, majd vizes kézzel kis gombócokat formázunk belőle. Mire teljesen kihűl, megdermed.
A kifinomultnak nem mondható édesség fogyasztásakor érdekes* élményben lesz részünk. Aki a zsír ízét nem kedveli, annak semmiképpen nem ajánlom.

1 liter pattogatott kukoricához kb. 4 dkg pattogatni való kukoricára lesz szükségünk. A piacon fél kilós kiszerelésben hozzájuthatunk. Egy kisebb lábos aljába öntsünk kb. 1 tk olajat, majd tegyük bele a kukoricát is. Közepes lángon, fedő alatt folyamatosan rázogatva melegítsük. Kb. 1-1,5 perc múlva kezd el kipattogni. Ezt az időt hosszúnak is érezhetjük, de semmiképpen ne próbáljunk a fedő alá belesni, mert tuti, hogy abban a pillanatban kezdődik a tüzijáték. A lángot ilyenkor már kicsire lehet venni, ha nem hallunk több durrogást, elkészült a pattogatott kukorica.

*Először brutálist akartam írni, de az ízlések különbözők... Nem biztos, hogy a külföldi vendégeket ezzel fogom elkápráztatni. :) Azt hiszem, ezügyben maradok a bloggertársak remek hagyományos receptjeinél.