2008. február 24., vasárnap

Lilakáposzta körtével - VKF 13


Ide jutottam. Nem tagadom. Ez a kép már szerepel a gombás blogon. Magamtól plagizálok. Pedig én készültem. A GBT fakultatív Nagycsarnok-beli programján megvásároltam az Ázsiaboltban a különleges köretemhez való, eredeti török bulgurt. Recept kinézve, ki mástól, mint Claudia Rodentől, kinek marokkói halával már az előző VKF-en is sikerült helytállnom, és egyébként is imádom. Csupán az elmúlt hetem lett annyira sűrű, hogy megfőzni már nem tudtam, sajnos. De egyszer még sor kerül rá, bepótolom.

Kimaradni persze sajnáltam volna, pláne, ahogy egyre szaporodtak a bloggertársak inspiráló pályaművei. A most leírt köret kényszerből született, nem éreztem a sütőtökös-gombás lepényt komplett vacsorának magában, kellett valami mellé. Krumpli, rizs nem is illett hozzá, valami frisset és határozott állagút szerettem volna, ami valahogy kontrasztos a puliszkalepénnyel. Ráadásul, akkor jöttem rá erre, amikor már készen volt, így gyorsnak is kellett lennie.

Lilakáposztát vékonyan felszeleteltem. Néhány kemény körtét meghámoztam, magját kivágva felkockáztam. Egy serpenyőben - de wok még jobb hozzá - olívaolajat forrósítottam, és beledobtam a káposztát. Folyamatosan kevergetve néhány perc alatt megpirítottam. Nem volt ideje levet engedni, nagyon jó roppanós maradt. A legvégén beledobtam a körtét, néhányszor azzal is átkevertem, sóztam, és már tálaltam is. Aki szereti, őrölhet rá fekete borsot, de fehérrel sem lehet rossz.

2008. február 21., csütörtök

Almás minimuffin - non plus ultra (tejmentes)


Akár mini, akár normál, az első számú sláger nálunk ez a muffin. Ha csak meghallják a gyerekek, hogy ezt készülök sütni, örömtáncot lejtenek. Több óvodai születésnap átütő sikerű résztvevője volt. A hétvégi első osztályos vendégkislányok egyike ellentmondást nem tűrő hangon felszólított, hogy azonnal adjam át a receptet, szerencsére később beleegyezett, hogy e-mailen elküldjem anyukájának.
Hogy mi olyan remek ebben a muffinban, még nem jöttem rá, számomra csak egy teljesen átlagos a sok közül, a gyerekekre mindenesetre varázslatos hatással van. Talán más is hasznát veszi, ha gyerekzsúron sok éhes szájat kell betömnie.
A recept eredetije tortaként fut, csak gyermekbarátságból tértem rá a muffinformátumra 1-2 évvel ezelőtt. Ugyanez a mennyiségű tészta egy 23 cm-es kapcsos tortaformához is elegendő.

Hozzávalók (48 db):

20 dkg tejmentes margarin (pl. kocka LIGA)
12 dkg cukor
3 tojás
15 dkg rétesliszt
5 dkg teljeskiörlésű liszt
1/2 csomag sütőpor
1 tk őrölt fahéj
csipet só
1 dl víz
2 nagy, vagy 3 kicsi alma, nagylyukú reszelőn lereszelve

A margarint a cukorral kikeverjük, majd egyenként hozzádjuk a tojásokat, azokkal is jól elkeverjük. Egy tálba öntjük a kétféle lisztet, a sütőport, a sót és a fahéjat. A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd beleforgatjuk a tojásos masszába. Végül hozzáadjuk a vizet és az almát is, elkeverjük, és a muffinformába kanalazzuk (én szoktam hozzá papírformát használni, ha nem használunk, kenjünk ki alaposan margarinnal a formát).
180 fokra előmelegített sütőben 18 percig sütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

(A recept eredetije a
Piskóták percek alatt c. füzetből származik)

2008. február 15., péntek

Házi creme fraiche

Egy-egy helyen már nálunk is lehet kapni ezt a tejfölnél zsírosabb, tejszínszerű, kissé savanykás, sűrű tejterméket. Süteményekben, krémekben, de sós finomságokban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele a magyar receptekben is. A gasztroblogokat, receptoldalakat olvasgatva általában tejföl és tejszín különböző arányú keverékével szokták helyettesíteni, ami nagyon jó megoldás lehet.
Ha még autentikusabbak akarunk lenni, a Bon Appetite februári számának útmutatása szerint otthon is egyszerűen készíthetünk igazi creme fraichet.

Egy bögre langyosra melegített tejszínben keverjünk el 2 evőkanál irót. Takarjuk le, és pihentessük meleg, huzatmentes helyen, amíg kissé besűrűsödik. Ez a konyha hőmérsékletétől függően 24-48 óráig tarthat. Ha elkészült, hűtsük be.

A saját creme fraiche készítés még nálam is megvalósításra vár. Irót beszerezni sem olyan egyszerű, mint régen, elég rendszertelenül fordul elő az üzletekben.

2008. február 13., szerda

Tej- és tojásmentes almás pite

Az almás pitének azt a változatát kedvelem, aminek a tésztája alul és felül is vékony, a töltelék viszont ahhoz képest vastag. És ez nagy szerencse, mert tejtermék és tojás nélküli tészta erre igazán alkalmas, ennél a sütinél például egyáltalán nem érzem, hogy kompromisszumot kötnék.
Szinte kizárólag tönkölybúzalisztet használnok, fehéret (simát) és teljeskiörléstűt vegyesen, de aki nem él ilyenekkel, nyugodtan süsse meg sima lisztből, úgyis tökéletesen működik a recept. A fehér és teljeskiörlésű arányokat is változtatgatni szoktam, bár ennél a receptnél ritkán használok 30 %-nál több teljeskiörlésűt. A család a legjobban az alábbi arányokkal szereti.
A vizet ne egyszerre adjuk a tésztához, lehet, hogy kevesebb is elég lesz, ne legyen túl ragadós a tészta. Amúgy is szakadós kissé, de nem baj, a tepsiben szépen ki lehet egyengetni, a hiányokat pótolni.

Hozzávalók (1 nagy tepsihez):

50 dkg tönkölybúzafehérliszt
10 dkg teljeskiörlésű tönkölybúzaliszt
csipet só
20 dkg cukor / vagy barnacukor
30 dkg tejmentes margarin (pl. kocka Liga)
kb. 1,5 dl víz

a töltelékhez:

2,5 - 3 kg alma
1 tk őrölt fahéj
barnacukor (ízlés szerint, és az alma édességétől függően. Ha az almánk elég édes, nem is kell bele)

A lisztet elkeverjük a sóval és a cukorral. Hozzáadjuk a margarint, és elmorzsáljuk a lisztben. Végül lassan hozzáadjuk a vizet, összegyúrjuk, egy gombócot formálunk belőle, és fél órára félretesszük.
Közben meghámozzuk, és nagylyukú reszelőn lereszeljük az almát. Kicsit állni hagyjuk, majd kezünkkkel alaposan kinyomkodjuk a levét, amennyire tudjuk. Az finom friss almalevet megpróbáljuk igazságosan szétosztani az érte versengő gyerekek között. Az almához keverjük a fahéjat és a cukrot, ha használunk.
A tésztagombócot kettévesszük, az első gombócot kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, egyenletesen elsimítjuk rajta az almát. A másik tésztagombócot is kinyújtjuk, az almára fektetjük, a pite tetejét villával megszúrkáljuk.
180 fokos sütőben 30-35 percig sütjük.



2008. február 11., hétfő

Banános lepénykék forró meggyel (tej- és tojásmentes)


Mivel egyesekhez hasonlóan magam is takarékos háziasszony volnék, ha kitör a banánvész, valamit tenni kell. Banánkenyér már futott nálunk is, nem aratott átütő sikert, a banános muffin is a még ehető kategóriában tartozik. A takarékos háziasszony persze nem adja fel, tovább próbálkozik, ma éppen banánlepénnyel. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a felnőtteknek jobban ízlett ez az édesség, mint a gyerekeknek. Megenni megették, de nem voltak éppen lelkesek. Bár nagylány szerint csak a fagylalt hiányzott róla. Apropó, fagylalt, persze hogy készítettem már banánfagyit is. Ja, és múlt télen banánleves is volt már nálunk, kétszer is, de az is csak az egyik gyereknél aratott osztatlan sikert (most jut eszembe, abban meg a levesbetét volt meggy, folyton ismétlem magam).

Hozzávalók (10 db):

3 érett banán
5 dkg zabpehely
3 dkg teljeskiörlésű liszt
2 dkg kókuszreszelék

a sütéshez olaj

A banánt villával összetörjük, és belekeverjük a többi hozzávalót. Negyedórát állni hagyjuk. Egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és evőkanálnyi adagokat kanalazunk bele, a tetejét a kanállal lelapogatjuk. Közepes lángon mindkét oldalukat néhány perc alatt pirosra sütjük.

A meggyes öntethez 20 dkg fagyasztott, magozott meggyet egy láboskában kis lángon felengedtem. 1 tk keményítőt elkevertem 1 dl hibiszkusos csipketeában, a meggyre öntöttem, beforraltam. Kevés mézet adtam hozzá, és egy öntet meggylikőrt, még egyet forraltam rajta. Ha gyerek nem eszik belőle, több likőr is mehet bele, és nem szükséges kiforralni vele.

2008. február 9., szombat

Csokoládés rizottó

Rizottókutató-munkámat végezve került a képbe Delia Smith receptje, de akkor még félretettem, hiszen várt rám az igazi. Beszélhetnénk persze csokis tejberizsről is, de így azért mégiscsak elegánsabb, s mivel legalább igazi rizottórizsből készül, talán az olasz konyha rajongói is megbocsájtják az elnevezést. Bár úgy indultam neki, hogy hűen követem Delia útmutatását, de nem tudtam ellenállni, hogy a megadott mennyiségnél több csokit tegyek bele, és ezt később nem is bántam meg. Egy kicsivel több folyadékot is elbírna véleményem szerint, így kissé tömörebb lett a kelleténél. Az igazi rizottóval szemben viszont kiválóan melegíthető, másnap talán még jobb is. Ja, és vaníliafagylalt az nagyon jól menne hozzá, de bárhogy kutattam, azt nem találtam a hűtőben, csak régi vargányát.

Hozzávalók (4-6 személyre):

18 dkg étcsokokoládé (lehetőleg 70%-os)
1 doboz creme fraiche (vagy 1,5 dl tejszín + 3 ek tejföl)
5-6 dl tej
18 dkg rizottórizs
4 dkg barnacukor (kevesebb is elég, akár el is hagyható)
vaj

a tálaláshoz tejszín

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra.
A creme fraiche-t egészítsük ki a tejjel 8 dl-re. Öntsük bele egy lábosba, keverjük hozzá a rizst és a cukrot. Időnként megkeverve lassan forraljuk fel, majd vegyük le a lángról. 10 dkg csokit törjük darabokra, adjuk a rizshez, és keverjük addig, amíg elolvad. Öntsük a rizses keveréket egy kivajazott, 1,5 literes sütőedénybe, és tegyük a sütőbe. 20 perc után keverjük át a rizst, majd süssük még 15 percig.
Vegyük ki a sütőből, keverjük meg, majd szórjuk a tetejére a maradék 8 dkg összetört csokit. Takarjuk le 3 percre, majd mikor a csoki a tetején megolvadt, öntsünk hozzá kevés tejszínt, és keverjük el a felszínén.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint lehet még tejszínt önteni rá.