2008. december 29., hétfő

Mindent bele! VKF! XXII


Ha meg is kell lazítani a nadrágszíjat, vagy kigombolni a szoknyagombot mikor leültök a számítógép elé, azért remélem, a nagy karácsonyi sütés-főzés, evés-ivás után van kedvetek újra ételeken gondolkodni. Előttünk még persze a szilveszter és újév, malaccal, virslivel, töltött káposztával, korhelylevessel és lencsével, forralt borral, krampampulival, pezsgővel. Az arra hajlamosak megteszik újévi fogadalmukat, s visszatérünk a megszokott kerékvágásba.

A sok ünnepi fogás, különlegesség, édesség után hétköznapibb témában gondolkodtam. A Vigyázz, kész, főzz! harmadik évadjának kezdő fordulójában az EGYTÁLÉTELEKre esett választásom.

Nem tudom, hogy divatja múlt étel lett-e, vagy csak én készítem méltatlanul ritkán az utóbbi években. Pedig egyszerű hétköznapi vacsora, de kiadós hétvégi ebéd is lehet belőle. Olyan étel, amivel nem kell sokat pepecselni, mégis izgalmas, ízgazdag s egyben kiadós végeredményt kapunk. Igyekeztem a szezonalitást is becsempészni, nekem az egytálétel az őszhöz és a télhez, és a téli zöldségekhez, hüvelyesekhez, gabonákhoz kötődik, de örömmel veszem, ha valaki frappáns nyári egytálétellel rukkol elő. Lehet húsos vagy vegetáriánus, készülhet sütőben vagy a tűzhelyen, lehet hagyományos vagy újszerű, magyaros vagy egzotikus. Távoli vidékekre is elkalandozhatunk. Biztosra veszem, hogy többen birtokolnak bevált, életmentő családi recepteket, titkos kedvenceket is, osszák meg bátran velünk!

Az egytálételes recepteket 2009. január 25-én éjfélig várom (végszükség esetén egy-két napos csúszás belefér :)) a vkfhuszonketto@gmail.com címre, a recept címével és a kapcsolódó linkkel. A bloggal (még) nem rendelkező pályázók ugyanerre a címre küldhetik el (fényképes) receptjüket.

Üzleti célú blogok, honlapok kérem kíméljenek, ebből a nemes versengésből ki vannak zárva.

Végezetül álljanak itt gondolatébresztőnek Gundel Károly sorai:

Az „egytál-étel" (Eintopf) fogalma Németországból származott hozzánk és lényege az, hogy az egész étkezés egyetlen tál ételből álljon, melyben a levest, a húst, a főzeléket és a tésztaneműt együtt készítjük, együtt tálaljuk s így élvezi a fogyasztó. A mi magyar konyhánk nagyon sok jóízű étellel rendelkezik, mely ezeknek a feltételeknek megfelel úgy is, amint készí-
teni szoktuk őket, vagy némi változtatással — a lé hígításával, valamilyen, belőle különben hiányzó anyagnak, mint húsnak, zöldség- v. főzelékneműnek, esetleg tésztafélének (laska, csusza, galuska, metélt, gombóc) hozzátételével — olyanná alakítható, hogy a kívánt ételféleségeket tartalmazza.
Ám nemcsak a mi konyhánknak vannak ilyen ételei, hanem minden főzni tudó s enni szerető nép büszkélkedhetik ilyen ételekkel"


(A kép eredetije itt található, az edényt meg is vásárolhatjuk)

2008. december 19., péntek

Megragadtam a fakanalat, és tartogatom is egy kicsit - VKF XXII


Köszönöm Piszkének a XXII. VKF megszervezésére szóló stafétát. Gondolataimban fel-felbukkannak különböző témák, a meghirdetés előtt mégis szeretnék egy kis szünetet tartani.
Már most is, és az elkövetkező napokban még inkább, lélekben és a konyhában is karácsonyra készülődünk. Foglalkozzunk most azzal, ami előttünk áll, a játék pedig folytatódik karácsony után! Békés, boldog, meghitt ünnepet kívánok mindannyiunknak!

2008. december 17., szerda

Mézesmadzag


Egy igazi, eredeti mézesmadzagot kaptam ajándékba, szerencsés napok ezek, tényleg. És mézesmadzag lévén tartozik hozzá egy üveg méz is, méghozzá az egyik kedvenc fajtám. Hogy ezt honnan tudják az ajándékozók?! A gombákkal ellentétben a mézekről még sosem beszélgettünk... Köszönöm. :)

2008. december 15., hétfő

GBT Angyalka és fűszeres sült tök

Ilyet hozott nekem az angyalkám, egyenesen Párizsból, 8 féle színes macaront, köztük a képen szereplőt is (kép a cég honlapjáról). Gyönyörű, habkönnyű, finom, irtó veszélyes, tiszta szerencse, hogy nem a Rue Royale-on lakom. Gondban is vagyok persze, hiszen a Fauchon-é is remek, honnan fogom beszerezni ezután. A málnás és a csokoládés körülbelül egyforma a két cukrászatban, Fauchonnál azonban jobb a pisztácia, míg Ladurée a karamellesben erősebb. Dilemma.
Kaptam még egy méretes üveg isteninek ígérkező csatnit, és gondos angyalkám egy csinos, összehajtható bevásárló szatyrot is tett a csomagba. Enélkül nehezen is tudtam volna elhagyni a találkozó helyszínét, ugyanis holmim ugyancsak megszaporodott a bloggertársaktól bespájzolt finomságoktól, kölcsönkönyvtől, és egy meglepetés angyalka ajándékától. Arról nem is beszélve, hogy a Dolce Gastronomia is a szomszédban helyezkedik el, ami szintén csomagnövelő tényező.



A fűszeres sütőtök a Doktor Peppertől kölcsönzött képen illusztris társaságban a harmadik sorban a második képen látható.
Hokkaidó tökből szoktam készíteni, egyrészt, mert annak a héja is ehető, nem kell hámozni, másrészt húsa állaga tömörebb, kevésbé vizes a sonka- vagy kanadai töknél. Sajnos nehezebb hozzájutni, mint a sima tökhöz, én az Örs vezér tér melletti Cédrus piacon szoktam venni az egyik biozöldségesnél.

Hozzávalók:

1 hokkaidó tök
4 ek barnacukor
1/2 tk őrölt chili
1/2 tk őrölt római kömény
1/2 tk őrölt fahéj
1/4 tk őrölt szerecsendió
1/4 tk só
1 ek szójaszósz

A tököt félbevágjuk, kiszedjük a közepéről a magokat. A fél tököt keresztben még egyszer elvágjuk, majd max. 1 cm széles szeletekre vágjuk.
Egy nagy tálban elkeverjük a fűszereket a szójaszósszal és 3 ek cukorral, majd beleforgatjuk a tökszeleteket. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, egy rétegben elrendezzük rajta a fűszeres tököt, majd meghintjük a maradék cukorral. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük.

Az eredeti recept
itt található (Just hungry). Ebben kevés olaj (pl. tökmag vagy szezám) is kerül a tökre, én nem szoktam tenni rá.

2008. december 7., vasárnap

Csirkecurry (Murgh ka salan) - VKF 21


"Levette a fedőt és a curryillatú gőz felhője beterítette az asztalt, mint a londoni köd. Erős, alattomos keleti fogással torkon ragadott bennünket és vastag rétegekben lerakódott a tüdőkamráinkban. Mind lopva, titokban felköhögtünk. A curry finom volt, de hálát adtam az egeknek, hogy olyan családból származom, amely a csípős ételekre specializálta magát, mert különben a nyelvem és a hangszálaim sose élték volna túl. Az első pár falat után mindenkinek összezsugorodott és megcsavarodott a gégéje, és mindenki hang nélkül tátogott, és úgy kapkodott a vizeskancsó után, mint egy fuldokló a szalmaszálért.
- Ne igyatok vizet! - süvöltötte a kapitány, akinek patakokban folyt az arcán a verejték, és szemüvege bepárásodott a melegtől. - A víztől csak rosszabb lesz!
- Mondtam, hogy túl erősre csináltad William, drágám - hápogott Mrs. Beale bíborvörös arccal.
(....)
- Hülyeség! - dörögte a kapitány, fejét, arcát és nyakát törölgetve, és derékig kigombolta az ingét. - Nem túl erős. Csak jó csípős, mi, Durell?
- Nekem éppen jó uram, de el tudom képzelni, hogy egyeseknek egy kicsit talán túl erős.
- Szamárság! - mondta a kapitány, lapátszerű kezével elutasító mozdulatot téve. - Az emberek nem tudják, mi tesz nekik jót.
- Nem tehet jót, ha ennyire erős - mondta Mrs. Beale egy fuldokló hangján, vizet nyeldekelve.
- Dehogynem! - harsogta a kapitány harciasan, mérgesen bámulva párás szemüvegén át. - Köztudott orvosi tény, hogy a curry jót tesz.
- De nem az ilyen erős.
- De, az ilyen erős. Ráadásul ez még nem is erős... ez csak egy vacak, gyenge curry ahhoz képest, amilyet csinálhattam volna.
Az asztalnál mindenki önkéntelenül összerezzent arra a gondolatra, hogy milyet csinálhatott volna a kapitány."

Ez volt első találkozásom, 12 éves koromban a curryvel. Gerald Durell könyvei abszolút kedvenceim voltak, faltam őket. A vicces családtörténeteket csakúgy, mint a későbbi állatkertekről, állatgyűjtésekről szólókat. Életem első beteljesült álma volt, amikor huszonévesen eljutottam Korfura, a Családom és egyéb állatfajták színhelyére. Gerald Durall nélkül sosem olvastam volna el az Alexandriai négyest, ami szintén a kedvencek egyikévé vált. Larry különben is kedvenc figurám volt a Durell családból.

Hogy a curry milyen lehet, el sem tudtam képzelni. Környezetemben senki sem ismerte, internet meg ugye nem volt. Indiáról keveset tudtunk, az ételekről szinte semmit. A Bengáli tűzből ugyan tájékozódtam már, hogy a professzor szakácsai az asztalon ülve piszkos lábaikkal készítik őket, de ezen kívül más szakirodalmam nem volt. Biztos magyarosan, c-u-r-r-y - nek is ejtettem, hiszen angolul sem tanultam még. A későbbiekben azonban gyakorlati haszna is volt ennek az olvasmányrészletnek, Londonba kerülve az első indiai take-away rendelésnél okosan a mild-ot választottam, abba is majdnem belehaltam. Később persze kiderült, hogy abba a take-away-be csak indiaiak járnak, és az ő elképzeléseik a mild-hot tengelyről erősen különböznek az európaiakétól.

Durell Vadállatok bolondja című könyve arról az időszakról szól, amikor a háború után fiatalon állatgondozónak tanult a Whipsnade-i állatkertben. Az állatkert igazgatója, Beale kapitány szeretné, ha Gerry összebarátkozna, és jó hatást gyakorolna fiára, így meghívja vacsorára, a maga készítette curryre. A curry pokoli erősre sikerül, de Gerry zokszó nélkül fogyasztja, így a kapitány barátságába fogadja. A curryvacsora leírása igen mély hatással volt rám, kíváncsivá tett, de évek teltek el, míg végre megízlelhettem.

A 21. VKF fordulóra Rafi Fernandez (The Cooking of Southern India) egyik curry receptjét választottam. Bár a kapitány a jegyrendszer nehézségei miatt nyúlhúst használt, én maradtam a csirkénél. Az eredeti receptben egy egész csirke szerepel, méghozzá húsbárddal falatnyi darabokra vágva (természetesen csontostul), én félbevágott csirkecombot használtam, lebőrözve. Az elején fontos a gyorsaság, így az összes fűszert készítsük elő.


Hozzávalók (4 személyre):

4 ek olaj
2,5 cm-es darab fahéj
4 zöld kardamom, kissé szétzúzva
4 szegfűszeg
4 feketebors
1 csillagánizs
2 hagyma, vékonyre szeletelve
5 cm-es darab friss gyömbér, lereszelve
6 gerezd fokhagyma, átnyomva
1 ek őrölt koriander
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt kurkuma
őrölt chili, ízlés szerint
kevés víz
1 kb. 1,5 kg-os csirke, darabokra vágva, vagy 1,5 kg csirkecomb
2 ek paradicsompüré
3 dkg kókuszkrém

a tálaláshoz

korianderzöld


Készítsük elő az egész fűszereket. Az örült koriandert, római köményt, kurkumát keverjük össze sóval és egy kevés vízzel, hogy sűrű pasztát kapjunk.
Az olajat forrósítsuk fel egy vastagfenekű lábosban, dobjuk rá az egész fűszereket, kevergessük, míg kiadja az illatát. Adjuk hozzá a hagymát, pirítsuk meg kissé. Vegyük kisebbre a lángot, adjuk hozzá a gyömbért és a fokhagymát is, keverjünk rajta néhányat, majd a lángot még kisebbre véve adjuk hozzá a fűszerpasztát. Kevergessük addig, amíg az olaj elválik a fűszerektől.
Adjuk hozzá a csirkedarabokat, pirítsuk meg kissé mindkét oldalukat, majd takarjuk le, és kis lángon főzzük 30 percig. Ha szükséges, néhány csepp vizet is adhatunk hozzá.
Adjuk hozzá a paradicsompürét, morzsoluk bele a kókuszkrémet. Elég sűrű szószt kapunk, ha hígabban szeretnénk, adhatunk hozzá 1-1,5 dl vizet. Főzzük további 15-20 percig.
Apróra vágott korianderrel megszórva, főtt rizzsel tálaljuk.


"Ekkor Beale kapitány jókora piros zsebkendőt vet elő, és kopasz fejére borította, hogy a széle egészen a szeméig lelógott. Úgy festett benne, mint egy különösen vérszomjas kalóz.
- Igazán, William, ne csinálj ilyet! - szólt rá Mrs. Beale.
- Mit gondol majd Gerry?
- Mit gondol? Mit gondol? - mondta a kapitány és dühösen meregette a szemét a zsebkendője alól. - Azt gondolja, a fene egye meg, tudom, mit csinálok. Felszívja a verítéket... Mindig így csináltuk a Parton... csak épp ott törölközőt használtunk, Durell, érti? A trópusi melegtől meg a currytől igazán jól megizzadtunk... egész vályúnyit. Ott ültem esténként... szép rózsaszín alkonyban, ott ültem anyaszült meztelenül a curryval meg a törülközővel, és egy jót izzadtam. "


"- Mit gondolsz, miért éppen a trópusokon találták ki a curryt? Hogy kiégesse az emberből a betegséget, azért. Mit gondolsz, én miért nem kaptam sose beriberit vagy valami bőrbetegséget, mi? Mit gondolsz, miért nem rohadtam darabokra a leprától?
- William, drágám!
- De ez az igazság - mondta a kapitány szilajul. - A curry miatt. Bemegy az ember egyik végén, és kijön a másikon... kereszülperzseli az embert... szinte dezinficiálja, érted? "

A VKF 21. fordulóját Főzzünk könyvből címmel Piszke hirdette meg. Részletek itt.

2008. december 3., szerda

Korianderes karfiolkrémleves


A krémlevesek nálunk elsősorban a kevésbé kedvelt zöldségfélék gyerekétrendbe csempészését szolgálják. Érdekes, hogy a gyerekek többsége krémlevesként szinte mindent megeszik, és ez nem csak saját tapasztalat. Az anyagcserével kapcsolatos számtalan érdekfeszítő játszótéri beszélgetés során ugyanezt a következtetést vontam le. A gond csak az , hogy míg a gyerekek a levest vígan kanalazzák, az én lelkesedésem a 214. brokkolikrémleves és a 323. sütőtökkrémleves táján valahol megtörött. Azt hiszem, már egy jó kis sárgarépakrém-, vagy spenótleves sem tudna feldobni. A vargányalevest azért valahogy leerőltetném.
A megújított karfiolkrémleves a felnőtteknél osztatlan sikert aratott, a gyerekek viszont 2/3-os arányban elutasították. A koriander és a karfiol remek párosítás, csodálkozom, hogy még nem hozták össze őket. :) A sárgarépás-korianderes levesbetétet nem érdemes lehagyni róla, és nem csak a színe miatt, állagában és ízében is sokat tesz hozzá.

Hozzávalók (6-8 személyre):

90 dkg karfiol (tisztítva)
2 krumpli
2 hagyma
2+2 ek olívaolaj
1-1,5 tk őrölt koriander
2 l víz
(esetleg 2-3 ek tejszín)
1 nagy sárgarépa
1 tk koriandermag

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk. Ha friss karfiolt használunk, azt is megpucoljuk, rózsákra szedjük. A hagymát apróra vágjuk, és 2 ek olajon puhára pároljuk. Hozzáadjuk a koriandert, kicsit kevergetjük, míg az illatát megérezzük, majd a fazékba tesszük a karfiolt és a vizet is, megsózzuk. A levest felforraljuk, majd kis lángon puhára főzzük a zöldségeket, végül botmixerrel pürésítjük. Kívánság szerint egy kevés tejszínt belekeverve még selymesebbé tehetjük.
A sárgarépát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. A maradék 2 ek olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, rádobjuk a koriandermagot, kevergetve picit megpirítjuk, majd hozzáadjuk a sárgarépát is. 1 percig kevergetve pirítjuk.
A levest tányérokba merjük, a tetejére egy-egy kanál korianderes sárgarépát teszünk.

2008. november 26., szerda

Fügével, fokhagymával sült krumpli


A szakácskönyv-kérdéssel részben még mindig adós vagyok, előbb-utóbb elkészül az is. Addig is egy online ajánlat, az Observer (figyelem, e hónapban Nigel Slater karácsonyi receptjeivel!) mellett ide is bekukkantok időnként. A New York Times Dining & Wine mellékletében a sok szép kép, ígéretes recept mellett érdekes olvasnivalók is találhatók.
Legutóbb pl. Gordon Ramsay új étterméről, spanyol sajtokról, de láthatunk videót a dagasztás nélküli kenyér egy továbbfejlesztéséről vagy a sült pulyka optimális feldarabolásáról. Ez utóbbit természetesen a hálaadásnapi ünnep kapcsán, a legfrissebb receptek is e köré a téma köré csoportosulnak. A fügés köret nemcsak a pulyka mellé válhat be, nem tűnik szentségtörésnek sült csirke mellé fogyasztani sem. Még több fokhagyma csak a javára válhat!

Hozzávalók (2 személyre):

10 dkg aszalt füge
2 dl forró tea
40 dkg kiflikrumpli
6-8 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
3 ág kakukkfű (szárított is lehet)
frissen őrölt feketebors

A fügét a forró teába áztatjuk, hűlni hagyjuk, majd lefedve 4-6 órára hűtőbe tesszük.
A krumplit meghámozzuk, a nagyobb darabokat hosszában félbevágjuk. Egy tálban alaposan összekeverjük a krumplit, az olívaolajat, a fokhagymát (nem kell a héját lehúzni), a lecsöpögetett fügét és a kakukkfüvet. Tepsin szétterítjük és 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig, majd a hőfokot 170 fokra levéve még további 15-20 percig sütjük, míg a krumpli megpuhul. Sózzuk, borsozzuk, azonnal tálaljuk.

Azoknak, akiket a teába áztatott füge nem hagy hidegen, ajánlatos Rossamelánál is körülnézniük!

(a fügés kiflikrumpli eredeti receptje
itt)

2008. november 13., csütörtök

Banános sütemény (tejmentes)

Nem rajongok a banános süteményekért, mégis kikerülhetetlenek, időről időre előfordul, hogy a túlérőfélben lévő gyümölcsöket fel kell dolgozni valahogy. Számtalan recepttel próbálkoztam már az idők során, valahogy egyik sem aratott igazán nagy sikert nálunk. Most végre sikerült megtalálni az igazit, a megoldás régóta a közelben volt, mégsem bukkantam rá. A nélkülözhetetlen vegeteráriánus könyv receptjét alakítottam tejmentesre. Az eredeti receptben a tortán egy vajas-kókuszos bevonat is van, ezt inkább kihagytam, margarinnal nem lett volna az igazi. Meglepően gyorsan elfogyott, kép nem is készült róla.

Hozzávalók (egy 23 cm átmérőjű tortaformához):

12 dkg tejmentes margarin (pl. LIGA)
8 dkg cukor
2 tojás
1 tk vaníliakivonat
5 kicsi érett banán
1 tk szódabikarbóna
1,2 dl rizstej (vagy víz)
10 dk teljeskiörlésű liszt
15 dkg sima liszt
10 dkg kandírozott eper

A margarint a cukorral habosra keverjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat is. Belekeverjük a banánt és a vaníliakivonatot. Összekeverjük a kétféle lisztet a szódabikarbónával, és a rizstejjel együtt banános keverékhez adjuk. Alaposan elkeverjük.
Az epret kis darabokra vágjuk, a masszához adjuk, elkeverjük. A masszát kivajazott formába öntjük és 180 fokon (légkeverésen 170) egy órát sütjük. Tíz percet pihenni hagyjuk, majd rácsra borítva hűlni hagyjuk.

Ha valaki a bevonatot is szeretné elkészíteni:

12 dkg vaj
9 dkg porcukor
1 ek citromlé
1,5 dkg kókuszpehely, pirítva

A vajat, citromlevet és porcukrot habosra keverjük. A kihűlt süteményre kenjük, majd rászórjuk a kókuszpelyhet.

2008. november 5., szerda

Birsalmás rizs


Itt állok a több kiló birsalmámmal, már elkészítettem a tarte tatin birsalmás változatát (nagyon ajánlom, remek, pikáns sütemény, a citromlevet nyugodtan ki lehet hagyni belőle), és épp hozzá akartam fogni, hogy ismét elkészítsem Juc kiváló birsalmalikőrjét, amikor porszem csúszott a gépezetbe. Akácszörp és birslikőr készítő 5 literes befőttes üvegemen repedést fedeztem fel, így a projektet halasztanom kell. Sajnos ezt a birsalmák némelyike nem várja meg, gyors feldolgozást igényelnek. Ebbe a receptbe ugyan csak egyet tudtam elhasználni közülük, de ennyivel is előrébb vagyok.

Egy kisebb méretű birsalmát használtam fel hozzá. A birsalmapucolás eléggé nemszeretem munka nálam, így kísérletileg néhány gerezdet nem hámoztam meg, lesz, ami lesz. Nos, semmi nem lett, a héját egyáltalán nem lehetett észrevenni az elkészült ételben, úgy látszik, nem minden esetben kell a hámozást olyan komolyan venni.
Egy darab csillagánizst használtam fel a fűszerezésnél, nem vagyok igazán rajongója, így inkább csak a rizs illatán érződött, az ízén kevésbé. Ha valaki szereti, kísérletezzen többel, de nem kell, hogy dominánssá váljon. Egy kevés belőle jól harmonizált a birsalmával. Könnyű ebédként nekem magában is megfelel, de szárnyasból készült ételek kísérője is lehet. Ha túl savanykásnak éreznénk, néhány csepp juharszirup is kerülhet rá.

Hozzávalók (2 személyre):

2 ek olívaolaj
15 cm-es darab póréhagyma
1 kisebb birsalma
1 db csillagánizs
1 kisebb darab fahéj
35-40 dkg hideg főtt rizs
(juharszirup)

A póréhagymát hosszában kettévágjuk, majd felszeleteljük. A birset meghámozzuk (vagy nem), gerezdekre vágjuk, kicsumázzuk, majd kis kockákra vágjuk. Az olívaolajon a hagymát és a birset a fűszerekkel együtt 10-12 perc alatt fedő alatt, kis lángon puhára pároljuk. Sózzuk, majd fedő nélkül nagy lángon kissé megpirítjuk. Belekeverjük a rizst, átforrósítjuk, azonnal tálaljuk. Esetleg néhány csepp juharsziruppal édesítjük.

Változat:
Az alapváltozatot még pikánsabbá tehetjük, ha tálaláskor kevés juharsziruppal összekeverjük, és a tetejét kínai ötfűszerkeverékkel megszórjuk.

2008. november 2., vasárnap

Vöröslencseleves rizzsel - VKF20


Hűvösebb napokhoz illő, őszre, télre való ez a VKF újabb, Cserke által kihirdetett fordulójára készült libanoni recept. Kiválóan melegít, egyszerű elkészíteni, ráadásul olyan hozzávalók kellenek hozzá, amik általában megtalálhatók a spájzban. Az eredeti recept csirkehúslevest használ hozzá, én inkább a vegán verzió felé hajlottam, zöldséglevest használtam. Zöldségesen kiváló, de ha valaki a húsos változatot szeretné kipróbálni, igazi otthon főtt leves híján (bár ilyen háztartás nyilván nem létezik) ekkora adaghoz 1 leveskockát használjon, így ajánlja a recept. A csípős ízek kedvelői tegyenek bele kevés őrölt chilit vagy chilipelyhet, ezt viszont én ajánlom, igen kellemes.
A leves mellé kínáljunk háromszögekre vágott, szétnyitott, olívaolajjal megkent, majd megpirított pitát.

Hozzávalók (3 személyre):

1 nagy hagyma
1 ek extra szűz olívaolaj
8 dl zöldségalaplé (vagy csirkehúsleves)
10 dkg vöröslencse
5 dkg rizottórizs
frissen őrölt bors
1 tk őrölt koriander
1/2-1 tk őrölt római kömény
1 citrom

A hagymát karikákra vágjuk és az olívaolajon fedő alatt, kis lángon, időnként megkeverve puhára pároljuk. A lángot nagyobbra vesszük, és a hagymát folyamatosan kevergetve megpirítjuk. Papírtörlőre szedjük, félretesszük.
A zöldséglevet felforraljuk, beletesszük a rizst és a vöröslencsét, a koriandert, borsozzuk, és 35-40 percig főzzük, amíg a rizs és a lencse szétfő. Ha szükséges megsózzuk, ha túl sűrűnek találnánk, kevés vizet is adhatunk hozzá.
Tányérokba merjük, a tetejét római köménnyel megszórjuk, kevés citromlevet facsarunk bele, majd a sült hagymát is rátesszük.

2008. október 24., péntek

Csicseriborsócurry

Meglepődtem, hogy a citromos gesztenyeszelet mellé szállított csicseriborsócurry mekkora sikert aratott. Előző nap otthon készítettem el, a vendégségben csak megmelegítettük. Szó szerint egymás kezéből kapkodták a lábost. Nem gondoltam volna, hogy egy csicseriborsós étel ilyen népszerű lehet, úgy látszik, nem csak én kedvelem nagyon. A magyarul is megjelent The Essential Vegetarian Cookbookból készítettem. Nagyon sok szakácskönyvem van (túl sok is), de kevés van köztük, amit ilyen gyakran, és ilyen régóta (több, mint 10 éve) forgatok, és ennyi mindent elkészítettem volna belőle, mint ebből. Abszolút alapmű.
Ez a csicseriborsócurry gyorsan elkészíthető, az indiai ízek megkedveltetésére kiválóan alkalmas recept, érdemes egy nappal korábban megfőzni. A könyben szereplő főzési időt kicsit lerövidítettem.

Hozzávalók (4 személyre):

2 hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek olaj
1 tk őrölt chili
1 tk só
1 tk kurkuma
1 ek őrölt római kömény
1 ek őrölt koriander
2 doboz konzerv csicseriborsó
1 doboz darabolt konzerv paradicsom
1 tk garam masala

A csicseriborsót lecsöpögtetjük.
A hagymát és a fokhagymát vékonyan felszeleteljük. Az olajon puhára pároljuk, hozzáadjuk a chilit, a sót, a kurkumát, a római köményt és a koriandert, egy percig kevergetjük.
A csicseriborsót és a paradicsomot a hagymás alaphoz adjuk, és fedő alatt kis lángon 15-20 percig főzzük. Belekeverjük a garam masalát is, és még további öt percig főzzük. Forrón tálaljuk.

2008. október 23., csütörtök

Citromos gesztenyeszelet (gluténmentes)

A gesztenyelisztet egy ígéretes gombás recepthez szereztem be, előbb-utóbb az is sorra kerül. Bár különféle diétás ételekben már meglehetősen otthon vagyok, gluténmentessel még nem próbálkoztam. Hétvégén egy alkalomra azonban ilyennel szerettem volna készülni, így kapóra jött a gesztenyeliszt. A zacskót kinyitva meglepődtem fűszeres, aromás illatán, nem hasonlít a sült gesztenyéhez vagy a gesztenyepüréhez, egy-két pillanatig gondolkodtam is, tetszik-e egyáltalán. A jellegzetes illat, ha nem is ennyire erősen, de visszaköszön az elkészült sütemény ízében, a lisztet megszaglászva pontosan tudhatjuk, mire számítsunk. Színe is becsapós, többen teljeskiörlésű lisztre tippeltek.
Az eredeti receptben (BBC Goodfood) megjelölt cukormennyiségnél szerintem kevesebbel érdemes készíteni. Porcukorral meg lehet szórni a tálaláshoz, mi inkább házi fügelekvárral ettük. Az ott megjelölt sütési időnél tovább sütöttem, 45 percig, de még 5 perc ráfért volna.

Hozzávalók (egy 20 cm-es formához):

4 tojás, szétválasztva
12,5 dkg kristálycukor (vagy ízlés szerint kevesebb)
20 dkg crème fraîche
12,5 dkg gesztenyeliszt
1 citrom (lehetőleg kezeletlen) reszelt héja
2 tk sütőpor
vaj a forma kikenéséhez

A tojást a cukorral habverővel fehérre keverjük. Belekeverjük a crème fraîche-t, a citromhéjat, az átszitált lisztet (érdemes átszitálni, eléggé darabos volt a zacskóban) és a sütőport. A tojásfehérjét habbá verjük, és óvatosan a gesztenyés masszába keverjük. A tortaformát kivajazzuk és beleöntjük a tésztát. 160 fokra (légkeverésen) előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük. (hagyományos sütő 180 fok, gázsütő 4-es fokozat).

2008. október 17., péntek

Juharszirupos, diós fagyi


A kilencvenes évek elején vetett el jósorsom hosszabb időre Angliába, akkor ismerkedtem meg a Häagen-Dazs és a Ben&Jerry's fagylaltokkal. Még arra is emlékszem, 3.49-be (angol fontban mérve) kerültek egy dobozzal a Sainsbury'sben. Amikor néhány évvel később 6 hétig Long Islanden dolgoztam, és minden hétvégét kedves fagylaltmániás rokonoknál töltöttem New Yorkban (így utólag fedje jótékony homály, ezen idő alatt hány dobozzal tüntettem el), örömmel fedeztem fel, hogy a sarki szupermarketben ugyanezek csak 2,49 USA dollárba kerülnek. Úgy éreztem, a paradicsomba kerültem. :) Hiába, Amerika az Amerika, na. Ma már Budapesten is kapható, csak kicsit mélyebben kell a pénztárcánkba nyúlni érte. Ennek ellenére néhány doboz mindig lapul a mélyhűtőnkben. Meg annak ellenére is, hogy a házi fagylalt sokkal finomabb. Meg egészségesebb. Nincs tele E-vel. És környezettudatosabb is. Így ezen a függőségen még dolgoznom kell egy kicsit, de a megoldás már a kezemben van.

Ben&Jerry házi fagylaltos könyvéhez az angol antikváriumban (gyöngyszemek lapulnak ott időnként, érdemes benézni) jutottam hozzá, kevesebb, mint egy doboz fagylalt áráért. A papírkötésű könyvecske1987-ben jelent meg. A kezdetektől elmeséli a fagylaltgyárosok történetét, összefoglalót ad a fagylaltkészítés elméletéről, a hozzávalókról, majd jönnek a receptek. Sok-sok személyes megjegyzéssel, apró történetekkel, hasznos tanácsokkal fűszerezve. A könyvhöz napokig nem juthattam hozzá, mivel gyerekeim a vidám színes rajzokat tanulmányozták, a 4 és 1/2, 6 és 1/2 és a 8 és 1/2 éves korosztálynak is remek szórakozást nyújt.
Néhány mai napig népszerű fagylaltjuk is megtalálható benne, pl. a Cherry Garcia, a New York Super Fugde Chunk vagy a French Vanilla.

Elsőnek a juharszirupos-diós fagyit készítettem el belőle. Kifejezetten édesszájúaknak való, érdemes mérlegelni a cukormennyiséget. Lehetett volna kicsit juharsziruposabb ízű, grade C juharszirupot ajánlanak hozzá, amit első sorban cukrászati célra használnak. Sötétebb, erősebb ízű az asztali használatra szánt grade A -nél (nekem ilyen volt itthon).
A hozzávalókat csészében méri ki, 1 csésze eredetileg = 2,4 dl. A csészényi adagot 2 dl-re csökkentettem , mert mini méretű tojást használtam (a könyv nagy tojást ír). Egy 700 ml-es fagylaltos doboz pont megtelt ezzel az adaggal.

Hozzávalók:

2 kicsi tojás
3/4 csésze cukor
2 csésze tejszín
1 csésze tej
1/4 csésze juharszirup
1/2 csésze apróra vágott dió

A tojásokat habosra keverjük a cukorral. Belekeverjük a tejszínt, a tejet és a juharszirupot is. A keveréket fagylaltgépbe öntjük, és elkészítjük a gyártó utasítása szerint. Amikor elkészült, beleforgatjuk a diót is. Dobozba kanalazzuk, ha szükséges mélyhűtőbe tesszük. Érdemes egy nappal korábban elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek.

2008. október 16., csütörtök

Gyümölcsös grillcsirke Ferran Adria módra


Készítsük elő és pucoljuk meg a termométert, a vákumozót, a duplafalú habszifont, a szárazjeget, a folyékony nitrogént és a részecskegyorsítót, és ha még megvannak, gimnáziumi kémia tankönyveinket. Mellesleg szükségünk lesz még egy grillcsirkére és kevés gyümölcsre egyszerű hétköznap esti vacsoránk elkészítéséhez.
Ferran Adria a molekuláris gasztronómia jeles képviselője. Éttermébe, a híres spanyolországi El Bulliba évente nyolcezren jutnak be, és tízezerek vágyakoznak reménytelenül. Fantasztikus kreációival meghódította a világot, számos követője és tisztelője van. Még Budapesten is találhatunk Ferran Adria tanítványt.

A szerencsés spanyolajkú vagy spanyoltudással rendelkező, űrlaboratóriumot nem birtokló hobbiszakácsok is követhetik Adriát, ugyanis számukra megjelent
egy könyv, a Cocinar en Casa, melyben otthoni körülmények között, egyszerűen beszerezhető hozzávalókból készíthetők el fantáziadús receptjei. Spanyolul sajnos nem tudok, így kénytelen voltam az Epicuriousra hagyatkozni, ahol Anya von Bremzen könyvéből, a The New Spanish Table-ből közlik Ferran Adria receptjét.

Az ételhez kész grillcsirkét vásárolhatunk (a jobbak persze azt is otthon sütik), így fél órán belül az asztalra kerülhet a vacsora. Csirkealaplé gondolom mindenkinél készen várakozik a fagyasztóban, ha mégsem, kivételesen
leveskockából is elkészíthetjük.
Az eredeti receptben nem darabolják a gyümölcsöket, én a szilvát és a sárgabarackot félbevágtam.
Számomra kifejezetten karácsonyos hangulata volt ennek az ételnek, talán a citrusfélék miatt, évvégi menütervezésnél számon fogom tartani.

Hozzávalók (4 személyre):

1 ek olívaolaj
1/2 csésze aszalt szilva (kimagozva)
1/2 csésze aszalt sárgabarack (kimagozva)
1/4 csésze aszalt meggy (kimagozva)
2 ek fenyőmag
1 kb. 10 cm hosszú narancshéj csík (lehetőleg bio) a fehér rész nélkül
1 kb. 10 cm hosszú citromhéj csík (lehetőleg bio) a fehér rész nélkül
1/2 csésze portói bor (tawny)
1 kicsi fahéjrúd
2/3 csésze csirkealaplé
1 grillcsirke, 8 darabra vágva

Az olajat egy serpenyőben felforrósítjuk, hozzáadjuk a szilvát, a barackot, a meggyet, a citrom és narancshéjat és a fenyőmagot, és kevergetve kb. 3 perc alatt kissé megpirítjuk. Beleöntjük a bort, hozzáadjuk a fahéjat, és sűrű sziruppá főzzük. Felengedjük a csirkealaplével és nagy lángon öt perc alatt besűrítjük.
A csirkedarabokat hőálló edénybe tesszük, ráöntjük a gyümölcsös szirupot, beleforgatjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt átforrósítjuk. Azonnal tálaljuk.

1 csésze = 240 ml.


Angol nyelvű olvasmány Ferran Adria legújabb könyvéről, videóval.

2008. október 14., kedd

Padlizsános piláf - GBT4*

Hétvégén újabb gasztroblogger találkozóra került sor, ha jól számolom, ez volt a negyedik. Doktor Pepper szervezte, és frissiben meg is írta, tőle el lehet jutni a résztvevőkhöz, és jobbnál jobb receptjeikhez. Örültem a régi ismerősöknek is, és sikerült új kolleginákat is megismerni. Remélem, dokit újra elkapja majd a láz, és újabb összejövetelt szervez.

A
Claudia Roden népszerűsítésére szolgáló misszió jegyében török padlizsános piláfot készítettem Arabesque című könyvéből. Megkedveltetésére egyéb eszközöket is bevetek, a szakácskönyvcserebere keretében is terjesztem. Rajtam nem múlik, ideje, hogy a kiadók is felfedezzék, bár nincs híres tévéműsora, mint egyeseknek.

Hozzávalók (4 személyre):

50 dkg padlizsán
extra szűz olívaolaj
1 közepes hagyma, apróra vágva
3 ek fenyőmag
20 dkg rizs (ha van, hosszú szemű)
2 közepes paradicsom, meghámozva, darabokra vágva
1 1/2 cukor
2 ek mazsola
frissen őrölt feketebors
1 tk fahéj
1/2 tk szegfűbors

A padlizsánt meghámozzuk és 2,5 cm-es kockákra vágjuk. A kockákat tepsire tesszük, megsózzuk, olívaolajjal meglocsoljuk, és beleforgatjuk az olajba. 260 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük, vagy amíg megpuhul és kissé megpirul.
A hagymát 2 ek olajon megpirítjuk. Hozzáadjuk a fenyőmagot, és kevergetve addig pirítjuk, míg kissé megbarnul. Hozzáadjuk a rizst is, összekeverjük, beletesszük a paradicsomot és a cukrot is, fedő alatt 5 percig pároljuk.
Hozzáadjuk a mazsolát, ráöntünk 3,5 dl forró vizet, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a fahéjat és a szegfűborsot is, jól elkeverjük. Kis lángon fedő alatt puhára főzzük. Amikor kész, 4-5 evőkanál olívaolajat keverünk bele, és óvatosan beleforgatjuk a padlizsánt. Hidegen tálaljuk.

(C.R a végén 4 ek apróra vágott kaprot is ad hozzá, nekem az nem volt itthon)

*
Persze lehet, hogy most már inkább GBTBp 4-nek kellene nevezni.

2008. szeptember 26., péntek

Brownie gyömbéres körtekaramellel és vaníliafagylalttal


Régóta vágyom erre a könyvre, szeretném, ha mindig ott lenne a polcomon. Legyen nyár vagy tél, eső, hó, vagy napsütés, az aktuális fejezethez lapoznék, mit is együnk ma vacsorára. Vagy csak úgy olvasgatnám, este elalvás előtt, vagy nyáron kinn a teraszon, mit is főzött Nigel szeptember 26-án (fűszeres babot rukkolával). Egy év konyhai történései naplószerűen leírva, sok-sok recepttel. Ha lenne egy ilyen könyvem, talán ki sem adnám a kezemből. Szerencsére Zsófi nem ilyen irigy, jóvoltából belekóstolhattam. Hogy a kölcsönzési idő lejártával megrendelem-e? Elképzelhető. :)

Rögtön első nap a brownie receptnél nyílt ki a könyv, ahogy belelapoztam, "az én nagyon finom brownie-m", illetve "24 karátos brownie" jellemzések egyből meggyőztek (Nigelnek mindent elhiszek), így el is készítettem.

Nos, két helyen került homokszem a gépezetbe, és ingott meg bizalmam Nigelben. Kétkedve bár, de betartottam a 30 perc sütési időt, de amikor kivettem a sütőből, és kihűlt a süti, túl száraznak ítéltem. Ez vezetett a kétségbeesett kompenzálási kísérlethez, nem lehet száraz browniest feltálalni. Ellenőriztem a fagyasztóban, van itthon vaníliafagylalt, remek, de még ezt is kevésnek ítéltem, gyorsan valami szószosat is rá. Így született meg a gyömbéres körtemártás. Mint kiderült, persze a brownie egyáltalán nem volt száraz, hanem pont olyan, amilyennek lennie kell. A kísérettel együtt viszont olyan dekadens, buja édességgé változott, hogy talán még doctorpepper VKF kiírásán is sikerrel kvalifikálhatna. Fogyókúrázó vendégeket semmiképpen ne hívjunk rá!
A tömény édesség késő esti fogyasztását aztán lidérces éjszaka követte, melynek során nem az utóbbi években megszokott pozitív kontextusban gondoltam Nigelre. De nem, megint nem, nem ő tehet róla, így már két bocsánatkéréssel is tartozom felé, saját szenilitásom kergetett a lehetetlen helyzetbe, melyet ehelyt nem részleteznék.


Hozzávalók (egy 26 cm-es kerek tortaformához):


30 dkg barnacukor

25 dkg puha vaj
25 dkg étcsokoládé (70%-os)
3 tojás + 1 tojássárgája
csipet só
6 dkg liszt
6 dkg jó minőségű kakaópor
1/2 tk sütőpor


A vajat a cukorral elektromos habverővel habosra keverjük. Közben 20 dkg étcsokoládét gőz fölött megolvasztunk. A maradék 5 dkg csokoládét apróra vágjuk.

A tojásokat a sóval villával kicsit felverjük, majd a habverővel részletekben a vajas masszához keverjük. A megolvadt csokoládét és a csokidarabokat kanállal a tojásos-vajas keverékbe forgatjuk. Össszekeverjük a lisztet, a kakaót és a sütőport, és azt is belekeverjük. A kivajazott formába öntjük és előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütjük (légkeverésen 170 fok). Csak kihűlés után szeleteljük.
A gyömbéres körtekaramellel és vaníliafagylalttal tálaljuk.



A tálaláshoz:



1 ek vaj

4 ek cukor
1 dl tejszín
friss gyömbér
2 kemény körte

vaníliafagylalt



A körtét meghámozzuk, kis darabokra vágjuk.

A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot, és világosbarnára karamellizáljuk. Beletesszük a körtét, elkeverjük, és addig pároljuk, míg az összeállt cukor újra felolvad. Kevés (kb. 1/2 tk-nyi) gyömbért reszelünk bele, majd felöntjük a tejszínnel, és egyet forralunk rajta.


2008. szeptember 23., kedd

Fűszeres tea


Melegszik ugyan az idő, de lesz itt még megint tél, jó szívvel akkorra ajánlom. Sokat kellett ülnöm a gép mellett a múlt héten, hiába fűtöttem, fáztam, és akkor eszembe jutott a régi januári vizsgaidőszakok egyik kedvenc itala. Melegít, fűszeres, felébreszt, a szükséges cukrot is biztosítja a fáradó agy számára (tuti, hogy csak oda megy az energia), lelkiismeretfurdalás nélkül iható. Az eredeti recept jázminteát ír hozzá, biztos azzal is finom, én egyszerűen csak fekete teával szoktam készíteni. Hatalmas adag, igény szerint lehet felezni, harmadolni, negyedelni...

Hozzávalók:

1 csillagánizs
2 szegfűszeg
3-4 kardamomhüvely
5 szem koriander
1 tk őrölt gyömbér
1 fél rúd fahéj
2 filter fekete tea
11 dkg kristálycukor
1 liter víz
7,5 dl tej

Egy mozsárban kissé összetörjük a csillagánizst, a szegfűszeget, a kardamomot és a koriandert. Egy lábosba tesszük a gyömbérrel, a fahéjjal, a teával, a cukorral, a vízzel és a tejjel együtt, kevergetve felforraljuk. Teáskannába szűrjük, jó melegen fogyasztjuk.

Eredetileg csak 1 kardamomhüvely szerepel a receptben, aki nem annyira kedveli intenzív ízét, azok maradjanak az egynél.
Pirított mandulalapokkal is meg lehet szórni a tetejét, én nem szoktam.

(eredeti recept:
Middle Eatern Easy Style Cookery, AWW sorozat)

2008. szeptember 22., hétfő

Marokkói paradicsomos padlizsánsaláta


Most olcsó a padlizsán, és sok van, érdemes kihasználni, kezdtem volna szándék szerint a bejegyzést. Ám csütörtök, amikor kinn voltam a piacon, alig volt néhány helyen, és azok java része is elkeserítően siralmasan nézett ki. Nem adtam fel, végül sikerült beszereznem néhány tisztességes darabot, hogy elkészíthessek egy újabb Claudia receptet a finom házi paradicsommal. A marokkói ízvilág rajongóinak ideális ez a recept, padlizsán, római kömény, fokhagyma, citrom, korianderzöld, mi kell még a boldogsághoz. Akik szerint a koriander láb- vagy izzadt hónaljszagú, hagyják ki belőle, úgyis nagyon finom, persze nem ugyanaz az étel. :)

Hozzávalók (4 személyre):

75 dkg padlizsán
1/2 - 1 citrom leve
50 dkg paradicsom
5 gerezd fokhagyma
4 ek olívaolaj
1/2 tk piros paprika
egy csipet őrölt chili
1 tk római kömény
1 csokor petrezselyem, apróra vágva
1 csokor koriander, apróra vágva
fekete olajbogyó (elhagyható)
pita kenyér a tálaláshoz

A padlizsánt a sütőben megsütjük. Amikor kicsit kihűlt, meghámozzuk, a húsát egy szűrőbe tesszük, hagyjuk kicsit kicsöpögni, ki is nyomkodjuk.
A paradicsomot rövid időre forrásban lévő vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, darabokra vágjuk. A fokhagymát megtisztítjuk, szeletekre vágjuk. A paradicsomot és a fokhagymát egy kis lábosban fedő nélkül 15-20 percig főzzük, míg a leve nagy része elpárolog, besűrűsödik.
A padlizsánt összevágjuk, összekeverjük a paradicsommal és a többi hozzávalóval. Tálaláskor olajbogyóval díszíthetjük.
Érdemes néhány órával előbb elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek.

(recept természetesen az Arabesque-ből)

2008. szeptember 2., kedd

Mozarellás paradicsomos lepény

Semmi extra nincs ebben a lepényben, mégis nagyon szeretem, talán a római kömény miatt, ami egészben kerül a tésztájába. Népesebb csapatot nem lehetne jól lakatni vele, de két embernek egy nagy adag salátával könnyű ebédnek vagy vacsorának talán megteszi. Cikkekre vágva előételnek is jó lehet. A gyorsabb verzió szerint a feltétet egyből a nyers tésztára lehet tenni, tapasztalatom szerint érdemes plusz 10-15 percet még rászánni, és elősütni, a végeredmény sokkal kellemesebb, ropogósabb lesz. Az eredeti recept a római köménnyel azonos mennyiségű mákot is tartalmaz, úgy is sütöttem jó párszor, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók (egy kb. 25 cm átmérőjű lepényhez):

10 dkg főtt, áttört krumpli
7,5 dkg vaj
1 hagyma
10 dkg liszt
2 tk római kömény
4 paradicsom
5 dkg szárított paradicsom
15 dkg mozarella
5 dkg olajbogyó

A hagymát vékony szeletekre vágjuk és 2,5 dkg vajon puhára pároljuk. Hűlni hagyjuk, majd összegyúrjuk a krumplival, a maradék vajjal, a liszttel, a sóval és a római köménnyel.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, a tésztát rátesszük, és egy kb. 25 cm átmérőjű körré szétnyomkodjuk.
180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük, míg épphogy pirulni kezd. Közben felszeleltelük a paradicsomot, a mozarellát, a szárított paradicsomot apróra vágjuk.
Beborítjuk a paradicsomszeletekkel a lepényt, megszórjuk a szárított paradicsommal, befedjük a mozarellaszeletekkel, és rátesszük a olajbogyót. Visszatesszük a sütőbe, és még kb. 20 percig sütjük, míg a mozarella megolvad, és kissé megpirul (kevésbé, mint az enyém, elfelejtettem időben kivenni). Melegen tálaljuk.


Ez egy olyan recept, amit időről időre előveszek, jó párszor elkészítettem már az évek során. Már pedig jó sok év során, ahogy megdöbbenve realizáltam, amikor kezembe vettem a régi Good Food számot, ami 1993. októberében jelent meg. Csaknem 15 éve sütöttem először, nos, ebből is látszik, nem vagyok már fruska, mivel nem 0 naposan kezdtem főzni. Szintén az idő múlását mutatja, hogy tegnap óta már két iskolás gyermekem van, az élet, néha kíméletlenül szembesíti az embert ezekkel a dolgokkal.

2008. augusztus 28., csütörtök

Sütötöklepény csicseriborsóval


Újra lehet sütőtököt kapni. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert nagyon szeretjük, szezonjában hetente minimum egyszer asztalra kerül, rossz, mert az jelzi, feltartóztathatatlanul közeleg az ősz.
Idén még csak az ún. sonka, vagy kanadai tököt láttam, egyébként is azt azt szoktam venni általában, mert megbízhatóbb a minősége, bár múlt télen néhányszor sikerült finom hagyományosat is kifognom.
Készült belőle egyszerű sütőtökkrém-leves (ez nálunk a fő kedvenc), ezúttal kevés édes paradicsommal, snidlinggel, olívaolajjal feldobva,

meg egy csicseriborsós sütőtöklepény, mert napok óta azon töröm a fejem, mibe is tehetnék egy kis csicseriborsót.

Hozzávalók (egy 20 cm-es formához):


20 dkg sütőtök (héja nélkül)

3 tojás
4 ek liszt

1 doboz konzerv csicseriborsó
12 dkg mascarpone
2 tk tejföl
1 kis csokor snidling

A sütőtököt nagylyukú reszelőn lereszeljük. Elkeverjük 2 tojással, a liszttel, kevés sóval és a leszűrt, lecsepegtett csicseriborsóval. A masszát kivajazott formába öntjük, és 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a teteje épphogy pirulni kezd.
Közben a mascarponét összekeverjük a maradék tojással, a tejföllel és az apróra vágott snidlinggel. A lepény tetejére öntjük, és még 10 percre visszatesszük a sütőbe.
Langyosan fogyasztjuk, a paradicsomsaláta kiválóan illik hozzá.

2008. augusztus 27., szerda

Fahéjas szilvás sütemény (tejmentes)


Idén a paradicsomtermés mellett a szilva is nagyon jól alakult nálunk, teljesen ellátja a családot. Még egyszer sem kellett a piacra mennem szilvásbácsihoz. Szilvásbácsi csak ezekben a hetekben (talán két hónapot) szokott előfordulni, mivel több szilvafája van, amik némi időelcsúszással érnek, s folyamatosan hozza a termést eladni. Isteni cukormentes szilvalekvárokat tudtam tavaly is befőzni belőlük. Igaz, mindenféle rémes szilva nevekkel szokott bolondítani, melyek közül csak a Stanley-t tudtam megjegyezni, most komolyan, hogy lehet egy szilvát Stanley-nek nevezni? Nem is tudom, higgyek-e neki.
De vissza a házi szilvára, hétvégén is kaptam egy nagy adagot belőle, készült is többféle finomság.
A legutóbb pedig ez a borított szilvatorta, egyébként is egyik kedvenc műfajom. Tésztája fahéjas piskóta, 4 tojásból, de azt hiszem, kicsit vékonyabból, 3 tojással jobb lenne. Kevés mézzel, zöldcitromlével elkevert creme fraiche-t adtam mellé, de vaníliafagyi is jó hozzá.

Hozzávalók (egy 23 cm-es formához):

90 dkg szilva
7 dkg tejmentes margarin (pl. LIGA), vagy vaj
15 dkg cukor

4 tojás
12 dkg cukor
12 dkg liszt
csipet só
1 tk őrölt fahéj

A szilvát kettévesszük, magját kiszedjük, a fél szilvákat negyedekre vágjuk. A margarint egy nagy serpenyőben felolvasztjuk, belekeverjük a cukrot, majd időnként megkeverve világosbarnára karamellizáljuk. Beletesszük a szilvát (nem kell megijedni, ha a cukor megkeményedik, majd felolvad), lefedjük, amíg a szilva levet ereszt. Akkor a fedőt levesszük, és időnként megkeverve az összes levet elpároljuk róla. Hűlni hagyjuk.
A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét a sóval habbá verjük. A sárgáját világosra keverjük a cukorral, elkeverjük benne a fahéjat, majd adagonként óvatosan hozzákeverjük a lisztet, és tojáshabot.
Egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma aljára tesszük a szilvát, elegyengetjük, erre kerül a piskótatészta. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, 10 percig sütjük, majd a hőfokot 150 fokra állítjuk, és tűpróbáig sütjük.
A formában hagyjuk teljesen kihűlni. Előbb nem érdemes a kivétellel próbálkozni, mert teteje teljesen szétesik. A kihűlt süteményt tányérra borítjuk, hogy a szilva legyen felül, és leemeljük róla a formát.

Megjegyzés: másnap finomabb, érdemes állni hagyni!

2008. augusztus 24., vasárnap

Túróomlett szilvával VKF18/2

Hirtelen felindulásból elkövetett VKF pályamű.
Nem jöhetett volna létre, ha nincs Ízbolygó, akinek jóvoltából volt túró a hűtőben, Mamma, kinek mascarponés szilváját ma ebéd után elkészítettem, és Rossa mela, kinek édes túróomlettjét már többször is, így egyből beugrott, hogy erre van szükségem.
Szóval a mascarponés szilva nagy sikert aratott délután, a megmaradt mézes-balzsamecetes öntetet meg kár lett volna veszni hagyni, így jött az ötlet, hogy a sikeres kombináció amolyan gyors desszertként kerüljön egy újabb adag szilvával az omlett tetejére. Muszáj volt egy üveg Marsalát is kibontani hozzá, nem bántuk meg.

hozzávalók (2 személyre):

20 dkg túró
2 tojás
4 dkg olvasztott vaj
4 evőkanál liszt
2 evőkanál cukor
egy csipet só
egy lime reszelt héja

az öntethez:

6 szem szilva
1 tk vaj
1 evőkanál méz
1 evőkanál balzsamecet

A tojást kettéválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a cukorral, összedolgozzuk a túróval, az olvasztott vaj nagy részével (a többit meghagyjuk a sütéshez), a liszttel, sóval és zöldcitromhéjjal. A fehérjét habbá verjük, majd óvatosan belekeverjük a túrós masszába.
Forró serpenyőben, egyszer megfordítva 2 nagy, vagy 6 kicsi omlettet sütünk.
Az öntethez összekeverjük a balzsamecetet a mézzel. Kimagozzuk a szilvát, és apró darabokra vágjuk. A vajat megolvasztjuk egy serpenyőben, és néhány percig kevergetve sütjük rajta a gyümölcsöt. Ráöntjük a mézes balzsamecetet, a lángot kicsire vesszük, és 2-3 percig főzzük, míg a szilva kissé megpuhul.
Az öntetet az omlettre kanalazzuk.
Az omlettet fogyaszthatjuk hidegen, forró öntettel, vagy forrón, szobahőmérsékletre hűtött öntettel, mindenképpen finom.

Bazsalikomos rikottával töltött paradicsom - VKF18


Könnyű nyári előétel, vagy büféasztal része, esetleg egy hideg vacsoránál salátahelyettesítő lehet, ahogy nálunk is volt, friss házi kenyérrel, sajtokkal, pármai sonka híján feketeerdő sonkával.

Szerencsés vagyok, szüleim tavaly évvégén kertes házba költöztek, és már rögtön az első évadban nagyüzemi paradicsomtermesztésbe vágtak. Kicsi és nagy, gömbölyű és hosszúkás, sárga, vagy piros, mindenféle van, ami egy paradicsomrajongónak kedvére válik. Ráadásul korlátlan mennyiségben, nagyon jó az idei termés. Az ízük meg, igen, paradicsomízű, tiszta felüdülés. Tulajdonképpen egy csipet só is bőven elegendő hozzájuk, no de akkor hogyan indulnék az
Ízbolygó által kiírt legújabb VKF-en?

A legfinomabb paradicsomot párosítottam a rikottával. Pici, édes paradicsom, valamilyen olaszfajta, a magot a Culinarisban szereztem be tavasszal. Egyébkén
San Marzanót is termeltetek, igen elégedett vagyok vele, hasonlít a tavaly Toszkánában vásárolthoz. :) A színhatás kedvéért néhány sárga körtealakút is felhasználtam, annak csak az alsó részét.

Hozzávalók (50 db):

25 db koktélparadicsom
25 dkg rikotta
egy csokor bazsalikom
1 ek olívaolaj
hosszú bors vagy feketebors

A paradicsomokat félbevágom, a magokat óvatosan kikanazom.
A bazsalikomleveleket letépkedem a szárról.
A rikottát a sóval, a bazsalikommal és az olívaolajjal turmixgépbe teszem, összeturmixolom, bár a képen nem látszik, halványzöld színe lesz. Nem baj, ha maradnak benne látható bazsalikomdarabok. A rikottakrémmel megtöltöm a paradicsomokat, majd hosszú borsot őrlök rá.