2007. december 11., kedd

Mézeskalács (tej- és tojásmentes)


A ló és társai a látszat ellenére nem bárányhimlősek. Barna nádcukrot használtam (kell nekem újítani!), melynek szemcséi szépen egyben maradtak. Legközelebb vagy megdarálom, vagy visszatérek a rendes kristálycukorra.
Karácsony előtt már csak két fontos tej- és tojásmentes kérdés maradt, az egyik a mézeskalács, a másik a bejgli. Először a mézeskalácsnak fogtam neki.
Így látszatra és friss kóstolásra teljesen olyan, mint amit hagyományosan sütni szoktam, még megpuhulási hajlandóságát kell megfigyelnem.
Régebben a kiszaggatott tésztát tojássárgájával kentem meg, ami nem csak szép fényt adott neki, de a díszítőelemek is szépen beleragadtak, és rajta maradtak. A tojásmentesnél jobban bele kell nyomogatni a különféle rátéteket, közben vigyázzunk, hogy azért teljesen ne lapítsuk szét, a kalács nagyjából tartsa meg eredeti formáját. :)

Hozzávalók (másfél sütőlapnyi):

10 dkg méz (nálam vegyes virágméz)
20 dkg liszt
5 dkg kristálycukor
5 dkg puha margarin (tejmentes, pl. LIGA)
1/2 mokkás kanál szódabikarbóna
1 teáskanálnyi őrölt fahéj és szegfűszeg vagy mézeskalács fűszerkeverék
2-4 ek baracklekvár

a tetejére:

mazsola, dió, mandula, szárított gyümölcs, mazsola, szezámmag, stb.

A hozzávalókat összegyúrjuk. Nem baj, ha nem áll össze teljesen simává, egyneművé. Minimum egy napra a hűtőbe tesszük. Célszerű az egy napot kivárni, különben megsütve igencsak lapos mézeskalácsokat kapunk.
Fél órával azelőtt, hogy dolgozni kezdenénk vele, kivesszük a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjék. Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, és kiszaggatjuk. A tetejét kívánság szerint díszítjük.
A tepsire (szilikonos) sütőpapírt teszünk, és szépen, egymástól kicsit távol rárakosgatjuk a kiszaggatott formákat. 180 fokra előmelegített sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert könnyen megég. Nem baj, ha puhának érződik, amikor kivesszük, ahogy hűl meg fog keményedni.
Kihűlés után dobozba tesszük, nagyon sokáig eláll. Van aki a dobozba félbevágott almát tesz, hogy hamarabb megpuhuljon. Én ilyen nedves-esős időben a doboz résnyire nyitott tetejével ki szoktam tenni az erkélyre, így jó hamar puha lesz.

(Ha nagyobb adagot gyúrunk össze, az összegyúrt tésztát a hűtőben hetekig eltarthatjuk, nem romlik meg.)

7 megjegyzés:

ősi homár lószakértő írta...

"Nem lú az, hanem mézeskalács!" - mondta állítólag Medgyessy Ferenc.
Szerintem ez szemmel láthatólag egy almásderesnek és egy fakónak a keveréke, ha valaki esetleg ilyen fontos dolgokkal nem lenne tisztába:)

nem bíztam ebben a blogban, merugye a gomba, az nagyon jó, de alakul még így nemallergiás szemmel is!

Zsuzsa írta...

Almásderes, persze, hát ennyit értek én a lovakhoz...

Pilchard írta...

Szia Zsuzsa!

Megcsináltam a mézest tönköly fehérliszttel,nádcukorral,valami mennyei!!!

Zsuzsa írta...

Pilchard, örülök!

Pilchard írta...

Szia Zsuzsa!

Szeretnék érdeklődni hogy Neked megpuhultak a mézesek?
Nekem nem nagyon akar,de ettől függetlenül irtó finom,a lányom mindig azt mondja amikor újabb adagért jön hogy ,nézd anya,nekem milyen erős fogaim vannak,mindent meg bírok rágni.:)
Egyébként szerettem volna csinálni egy házi kekszet,amit le lehet darálni,és a mézesed remek alapult szolgált hozzá.Úgyhogy duplán köszi.

Zsuzsa írta...

Sosem lesz annyira puha, mint a hagyományos módon készült, de nálam idővel javul az állaga. Segít a szorosan lezárt dobozban tartás néhány gerezd almával, vagy esős időben félig nyitott dobozban a teraszra kitenni. A sütési idővel is érdemes játszani, ha rövidebb, könnyebben megpuhul, meg úgy tapasztaltam, ha a tészta nyersen áll 2-3 napot, akkor is jobb lesz sült állapotában.

Bence írta...

összefut a nyál a számban. Mééézeskalááácsot :( :P

Nem jó ez a tej, tojás, szója érzékenység