2007. október 25., csütörtök

Epres csokoládés keksz - Csokimaraton 2. rész


A csokimaraton második részében a közepesen csokis versenyző következik. Ehhez az epres csokoládépasztillát használtam fel, egy kevés aszalt eperrel párosítva. Aszalt epret a piacok magos-aszalt gyümölcsös pultjainál kimérve vehetünk, vagy nagyobb üzletekben előre csomagoltan is előfordul.

A tésztába kevés cukrot tettem, de mivel a pasztilla és az eper is meglehetősen édes, lehet, hogy ennél kevesebb is elég lenne, vagy teljesen el lehetne hagyni. Összeállítása egyszerű és gyors, egyedül csak a tepsire pakolás és lapítgatás picit időigényesebb, a tészta ragadós volta miatt. Figyeljünk, hogy ne süssük túl, könnyű kiszárítani! Nem baj, ha még picit puha, amikor a sütőből kivesszük.

A kekszet pikánsabbá tehetjük, ha frissen őrölt rózsaborssal ízesítjük. Így a gyerekek elől is könnyebb lesz megmenteni (ráadásul nekem jobban is ízlik).

Hozzávalók (20db):

8 dkg puha vaj
5 dkg cukor
1 tojás
10 dkg liszt
10 dkg teljeskiörlésű liszt
1 tk sütőpor
csipet só
4-5 ek tej
5 dkg aszalt eper, apróra vágva
10 dkg epres csokoládépasztilla
rózsabors (elhagyható)

A vajat habosra keverjük a cukorral. Hozzáadunk egy tojást, azzal is jól kikeverjük.
Egy másik tálban elkeverjük a kétféle lisztet a sóval és a sütőporral. A lisztes keveréket a tojásos masszával összekeverjük, a tejjel lazítjuk. Sűrű, kissé ragadós tésztát kapunk. Végül beledolgozzuk az epret és a csokipasztillát is.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük (légkeverésen 170 fok).

Egy tepsit kivajazunk, vagy szilikon sütőpapírt/sütőlapot használunk. A sütőlapra evőkanálnyi adagokat kanalazunk, majd a kanál hátával kb. fél centisre lapítjuk. Ne tegyük túl közel egymáshoz, mert sülés közben megnőnek. Ha rózsaborsot is használunk, a keksz tetejére őröljük.
A tepsit a forró sütőbe helyezzük, és negyedórát sütjük. Félidőtájban érdemes a hőmérsékletet 20-30 fokkal lejjebb venni, hogy ne száradjon ki túlságosan a keksz.
Ha elkészült, néhány percig a tepsin pihentetjük, majd rácsra téve teljesen hagyjuk kihűlni.

2007. október 23., kedd

Sütőtökkenyér - Csokimaraton 1. rész


Melange, a "Lesz nekem egy kávézóm" blog gazdája, és jelenidőben már egy csokibolt, a Keserédes boldog tulajdonosa remek pályázatötlettel állt elő. A lényeg, hogy mindenféle csokoládés alapanyagokat biztosít lelkes gasztrobloggerek számára, akik csokoládés költeményeiket megalkotják, majd azt közkinccsé teszik. Az ügyön mindenki csak nyerhet, Melange remek, kipróbált receptekhez jut, melyeket vásárlóinak javasolhat, a vásárlók ügyesen felhasználják csokoládészerzeményeiket, mellyel sikert aratnak, majd felbuzdulva újabb alapanyagokat vásárolnak, a gasztroblogger pedig jól szórakozik, és nem mellesleg újabb kilókat szed fel.

Blogolásilag eddig szigorúan a gasztronómia erdei gombák által határolt szűk kis tartományában mozogtam, de csokirajongóként ennek a kísértésnek nem állhattam ellent, így megszületett a Mézesmadzag.

Melange fejenként 20 dekányi csokiféleséget porciózott ki számunkra a sütés-főzéshez. Én a következőket választottam:

5 dkg étcsokipasztilla
5 dkg epres csokiforgács
10 dkg epres csokoládé pasztilla

Ezek felhasználásával háromféle édességet készítettem. Az első kicsit csokis, majd hamarosan következik a közepesen csokis és a nagyon csokis recept is.

Hozzávalók a kicsit csokis sütőtökkenyéhez:

30 dkg sütőtök (héja nélkül)
30 dkg kristálycukor
7 dkg puha vaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 csipet só
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt szerecsendióvirág (vagy szerecsendió)
1 dl narancslé
5 dkg étcsokipasztilla

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A sütőtököt lereszeljük. A vajat alaposan kikeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és azokkal is jól elkeverjük. Egy másik tálba beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, szódabikarbónát, sütőport, fűszereket, elkeverjük.

Felváltva, kisebb adagonként a tojásosmasszához keverjük a reszelt sütőtököt, a lisztes keveréket és a narancslevet. Végül belekeverjük a csokipasztillát is.


Egy püspökkenyérformát kivajazunk (még egyszerűbb, ha szilikonformát használunk), beleöntjük a masszát, és a forró sütőbe tesszük. Körülbelül egy órát, tűpróbáig sütjük. Közben csak akkor csevegjünk, ha az időre is képesek vagyunk figyelni, különben megég a széle, mint az enyémnek. Félidőben érdemes a tetejét alufóliával letakarni, hogy ne barnuljon meg túlságosan.


A sütőből kivéve néhány percig a formában hagyjuk pihenni, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni, úgy szeleteljük.
A könyv javasolja még a sütőtökkenyér pirítósként, vajjal történő fogyasztását, reggelire kipróbáltuk, én is csak ajánlani tudom.

A sütemény alapötletét a Green&Black's Chocolate Recipes csokoládészakácskönyv adta (Aunt Lucille's Pumpkin and Maya Gold Bread).

2007. október 20., szombat

Tarte Tatin


A második Gasztroblogger Találkozóra készítettem ezt a klasszikus francia süteményt*. A tarte tatin - borított almatorta - többféle verzióját kipróbáltam az évek során, ezek közül a legjobban Mireille Johnston receptje vált be. Több, mint 10 éve mindig ez alapján sütöm. Számtalanszor elkészítettem, nagyon egyszerű, képtelenség elrontani.

Hozzávalók:

a tésztához:

150 g liszt (én tönkölybúza fehérlisztet használtam)
1,5 ek cukor
1 tk só
75 g hideg vaj
2 ek olaj
3-5 ek hideg víz

a töltelékhez:

1,5 kg alma (vagy alma és körte fele-fele arányban, esetleg birs)
75 g vaj
180 g cukor
2 citrom leve
1 citrom reszelt héja (én csak akkor teszek bele, ha kezeletlent kapok, ebben most nem volt)

A tésztához valókat aprítógépben gyorsan összekavarom (ha nincs aprítógép, akkor kézzel, minél gyorsabban), egy gombócot formálok belőle, folpackba teszem, és háromnegyed órára megy a hűtőbe.
Amíg a tészta hűl, a gyümölcsöket meghámozom, negyedelem, a magházat kivájom.
A vajat megolvasztom egy nagyobbacska, vastag fenekű serpenyőben, hozzáadom a cukrot, és folyamatosan kevergetem kb. 3-4 percig, míg szép karamellszínű nem lesz. Hozzáadom a gyümölcsöt, citromlevet, citromhéjat, és a serpenyőt időnként megrázogatva nagy lángon kb. 20 percig párolom, míg az összes leve el nem tűnik.
Egy tortaforma aljába öntöm (én 28 centiset használtam, ő 23 cm-t ír).
A tésztát lisztezett felületen kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint a tortaforma. A sodrófa segítségével (vigyázat, eléggé szakadós!) a gyümölcsre borítom, szélét benyomkodom a gyümölcs és a tortaforma fala közé. Néhány helyen megszurkálom.
220 fokra (légkeverésen 200) melegített sütőben fél óráig sütöm. Én a vége felé lejjebb vettem a hőfokot, hogy ne égjen meg annyira a tészta. Ha megsült, tányérra borítom (óvatosan, a forró, karamelles alma nagyon tud égetni!).

Mireille Johnston jéghideg, enyhén édesített tejszínhabot ajánl hozzá, melybe időnként cukrozott gyömbért, citromhéjat, rumot, Calvadost, Cognac-ot vagy Grand Marnier-t kever.


*A legenda szerint az édesség a Tatin nővérek konyhájáról származik. A Loire völgyében vezették szállodájukat, és egy nap az egyik nővér véletlenül azelőtt borította bele az almát a tortaformába, hogy tésztával kibélelte volna. Így született meg az új sütemény. Egy másik verzió szerint már régóta sütöttek ilyen jellegű édességeket Franciaországban, azonban a Tatin nővérek változata különösen jó volt, aminek az utazók gyorsan hírét vitték. Azt rebesgetik, hogy a Maxim egyenesen egy kertésznek álcázott kémet küldött a szállodába, a titkos recept kifürkészése végett.

Recept: Mireille Johnston's French Cookery Course I.