2007. december 30., vasárnap

Krampampuli - szilveszteri ajánlat


Krampampuli - égetett puncs, forró, gyümölcsös ital. Szilveszter hagyományos itala nálunk már több, mint tíz éve . Akár itthon szilveszterezünk, akár vendégségbe megyünk, elkészítése kihagyhatatlan mozzanata az óév búcsúztatásának. Nem sokkal éjfél előtt szoktuk elkészíteni (a pezsgőzés természetesen nem marad el), bámulunk lángjába, ahogy az Ínyesmesterben meg van írva.

Hozzávalók (10 főre):

1-2 marék vegyes vagdalt déli gyümölcs (füge, mazsola, datolya, cukrozott narancshéj)
1/2 marék aszalt szilva, apróra vágva
1/2 marék dió (finomabb, ha picit megpörköljük, és belső héját is ledörzsöljük, amennyire lehet)
25 dkg kockacukor vagy süvegcukor
5 dl erős rum* (pl. Stroh rum, vagy alkohollal feljavított egyéb rum)
2l forralt bor (eredetileg fehérbor, de vörössel is finom - a szokásosnál kevésbé édesítsük)
1l forró tea
2 citrom leve
2 narancs leve

A gyümölcsöt, diót egy méretes tűzálló tál aljába szórjuk. A tál tetejére helyezünk egy rostélyt vagy fémszűrőt (haladóbbak krampampuli készletet is használhatnak), és megpakoljuk a kockacukorral / ráállítjuk a süvegcukrot. Rummal meglocsoljuk, majd meggyújtjuk. Leoltjuk a szobában a villanyt, a cukrot időnként szükség szerint locsolgatjuk, és áhitattal figyeljük, ahogy a cukor ég, és lecsöpög a tálra a gyümölcsre**. Hozzáöntjük a forralt bort, teát, gyümölcslevet, elkeverjük (ezen a ponton, ha gondoljuk, fel lehet már kapcsolni a villanyt) . Merőkanállal poharakba, bögrékbe adagoljuk pár szem gyümölcs kíséretében, melegen fogyasztjuk.

*Ha csak a sima 40%-os rummal próbálkozunk, kicsi az esély a sikerre. Mindenképpen javítsuk fel, hogy könnyű legyen meggyújtani.

** Előfordulhat, hogy a rum egy része is lefolyik a tálba, meggyullad és ott ég. Célszerű ilyenkor egy keveset ráönteni a forralt borból a gyümölcsökre, ha túlságosan megégnek, nem lesz finom a krampampulink.

Az ezévi krampampulink is, csakúgy, mint az eddigiek, Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve alapján fog holnap elkészülni.

Boldog új évet kívánok minden olvasómnak!

2007. december 26., szerda

Édesburgonyás csirkemelltekercs vaníliával


A receptet egy fénykép ihlette. Karácsony előtt nagyon szép, egészséges édesburgonyát kaptam, és egyből beugrott egy kép egy régi szakácskönyvemből, milyen jól mutatott a sárga töltelék a csirkehúsban. Eredetileg egy gombás hústekercset terveztem Szentestére, a tavalyihoz hasonlóan, hogy pontosan miként lett belőle gyümölcsös-vaníliás, igazán magam sem tudom, így alakultak a dolgok a legutolsó pillanatban. De nem bántuk meg, ez az étel egész biztosan bekerül a repertoárba. Gondosabb tervezéssel nem narancsos mártást készítettem volna mellé. A mártás ugyan nagyon finom volt, de a narancs ebben a kombinációban kicsit üti a vaníliát, ezt még tovább gondolom. Köretként pirított zöldséget tálaltam mellé, és olaszrizlinget ittunk hozzá.

Hozzávalók (4 főre):

1 nagy csirkemell
25 dkg édesburgonya
1 tk vaj
5 dkg aszalt sárgabarack
3 ek száraz fehérbor
1 rúd vanília
6-8 szelet bacon

A sárgabarackot apróra felkockázzuk, és fél órára beáztatjuk a borba.
Az édesburgonyát meghámozzuk, kockákra vágjuk, és vastag talpú edényben a vajon puhára pároljuk (ha szükséges, nagyon pici vizet tehetünk hozzá). Ha megfőtt, villával összetörjük.
A barackot lecsöpögtetjük, az édesburgonyával összekeverjük kevés sóval és a vanília kikapart belsejével együtt.
A csirkemellet kicsontozzuk, a két fél mellet lapjában bevágjuk, könyvként kettényitjuk, kissé kiklopfoljuk. Egy nagyobb darab alufóliára egymás mellé fektetjük a baconszeleteket, azokra a csirkemellet, szépen elrendezzük, hogy nagyjából egy téglalap alakot kapjunk. A húsra egyenletesen rákenjük az édesburgonyás masszát, majd szorosan feltekerjük. Becsavarjuk az alufóliába, a végeit szorosan lezárjuk.
Előremelegített sütőben 180 fokon fél órát sütjük. Az alufóliát levesszük, és még egy kicsit pirítjuk a sütőben, hogy színt kapjon. Szeletelelés előtt célszerű 10 percet pihentetni, kevésbé esik szét a vágáskor.

(A narancsmártáshoz narancslevet borral forraltam össze, kevés barnacukorral édesítettem, került bele még narancshéj, bors és őrölt gyömbér, étkezési keményítővel sűrítettem.)

2007. december 25., kedd

Szaloncukor


Sógornőm csodálatos 'szaloncukrai' allergiásoknak és cukorbetegeknek. Tej- és tojásmentes, diabetikus.
Egyszerű liszttel (részben teljeskiörlésű), margarinnal, fruktózzal készült tészta gesztenyemasszával töltve. Egyes darabok cukormázzal bevonva. Elsőként fogyott el a karácsonyi asztalról.
Jövő karácsonykor még másnak is jól jöhet! :)

2007. december 23., vasárnap

Libamáj tatin


Két évvel ezelőtt, egy borvacsorán találkoztam Kalla Kálmán isteni almás libamáj tatin-jével. A ropogós tészta, az omlós libamáj és az édes-savanykás alma együttese rögtön megfogott. Amikor nyáron megvettem Ízekre szedem az életem című szakácskönyvét, nagyon örültem, hogy ez a recept is szerepel benne. Bármely ünnepi étkezés előételeként bátran feltálalhatjuk.
Kalla mester utasításait híven követtem, csupán néhány változtatást eszközöltem a receptben. Az egyik, hogy mivel nekem nincs négy egyforma, 10 cm-es edényem a sütéshez, egy 20 cm átmérőjű formát használtam, s a tatint szeletelve tálaltam. A másik, hogy alma helyett birsalmát használtam (mindkettővel tökéletes!), és a birsalma savanykásabb volta miatt picit több cukrot használtam.

Hozzávalók (6 személyre):

20 dkg libamáj
2 birsalma (vagy alma)
11 db kockacukor (almához 8 db)
1 ek víz
1 tk vaj + egy kevés a forma kikenéséhez
frissen őrölt bors
6-8 csepp balzsamecet
balzsamkrém vagy 1 dl balzsamecet
15 dkg leveles tészta

A birsalmát felszeleteljük, hámozzuk, a magházat kivágjuk.
A libamájat 4 szeletre vágjuk, sózzuk, borsozzuk. Egy serpenyőt felforrósítunk, a libamájszeletek mindkét oldalát 10-10 másodpercig sütjük.
A májból kisült zsíron a birsalmát kb. 10-12 percig, időnként megrázogatva, megforgatva pirosra sütjük (ha almát használunk, annak pár perc is elég).
A formát kivajazzuk.
A kockacukrot az evőkanálnyi vízzel főzni kezdjük. Amikor karamellizálódni kezd, hozzáadjuk a 6-8 csepp balzsamecetet és a vajat, elkeverjük, és a forma aljára öntjük.
A formában elrendezzük először a birsalma szeleteket, majd erre a libamájat, végül betakarjuk a kinyújtott levelestésztával (körben jól nyomkodjuk alá). A tésztát megszurkáljuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütjük.
A megsült tésztát pár percig hűlni hagyjuk a formában, majd tányérra borítjuk. A tányért balzsamkrém pöttyökkel díszítjük. Ha nincs balzsamkrémünk, 1 dl balzsamecetet harmadára beforralunk, és azzal tálaljuk a birsalmás libamáj tatin-t.

A borvacsorán ez a tatin a Vylyan pincészet Duennium 2000-es borát kísérte. Nálunk a Gróf Buttler 2005-ös Nagyegedi Bikavére az első falatoknál kicsit komolynak tűnt hozzá, de a végére nagyon megbarátkoztak egymással.

2007. december 22., szombat

48 óra


Az egy hétvégére Budapestre látogató túristáknak ad tanácsokat az angol olive magazin januári száma. Egy oldalon foglalja össze, hol és mit érdemes enni, inni fővárosunkban.

Egy kis ízelítő:

Ebédeljenek a Klauzál téren a Kádárban (babfőzelék), vagy a Fülemülében (libacomb), vagy a Centrálban (hagyományos magyar étkek).
Vacsorára szóba jöhet a Klassz (kacsamell), a Cafe Kör (libamáj) vagy a Maligán (bor és szürkemarha).
Igyanak Drehert a Kuplungban, koktélt a Negro Caféban, bort a Bortársaságnál vagy a Veritasban vásároljanak.
Feltétlenül látogassanak el a Nagycsarnokba vagy a Fény utcai piacra.
Fentieken túl járjanak fürdőkbe, vagy vásároljanak régiséget a Falk Miksa utcában.
Így élvezheti az életet ma egy angol Budapesten.

2007. december 18., kedd

Tejmentes dagasztás nélküli kenyér - gyors verzió


Mademoiselle nemrégiben megosztotta velünk a másfélórás buci receptjét. Ha jól sejtem, ez a változat is hamar népszerűvé fog válni, hasonlóan a 12-14 órás dagasztás nélküli kenyérhez. Én csak annyit tennék hozzá, hogy a recept tej nélkül is kiválóan működik, így a tejallergiásoknak sem kell kimaradniuk ebből a jóból. A megadott tejmennyiség helyett is használjunk egyszerűen vizet.
A másfélórás buci elkészítésének alapos és részletes útmutatóját olvashatjuk Mademoiselle-nél és Doctorpeppernél.

2007. december 17., hétfő

Sütőtökös rizottó

Ha kedves olvasóimnak az volt eddig a benyomása, hogy gombán és édességen kívül nem főzök semmit, nem jártak messze az igazságtól. Elvétve azért készítek mást is, pl. mi is szoktunk csirkepaprikást vagy borsólevest enni. S mivel jó ideje foglalkoztat a rizottó, legyen ő az első nem édes étel a Mézesmadzagon.
A rizottóval az a gond, hogy azt hiszem, nem szeretem. Többször, több helyen kóstoltam, még Olaszországban is, de nem nyerte el tetszésemet. De az sem tetszett, hogy nem tetszik. Így adtam neki egy utolsó utáni esélyt: megfőzöm én, és ha így sem ízlik, többet nem foglalkozom vele. Sok receptet elolvastam. A magyar bloggerek közül is foglalkoztak már vele jónéhányan, Mamma még részletes főzési útmutatót is írt.

Amikor már úgy gondoltam, mindent tudok a rizottóról,
Zenzero&Canella receptje alapján vágtam bele. Eredetileg sütőtök és gorgonzola rizottóról van szó, és egészen az utolsó pillanatig magam is így terveztem, de porszem csúszott a gépezetbe. Úgy emlékeztem, hogy a sajt, ami két hete áll a hűtőben gorgonzola, de kiderült, hogy egy camambertre emlékeztető állagú danish blue. Mit volt mit tenni, beletettem, és nagyon finom lett így is. Ráadásul ma megnyugodva olvastam, hogy még a nagyok is bátran helyettesítik a parmezánt cheddarral. A tisztesség kedvéért azért gorgonzolával is el fogom készíteni. De csak a vargányás után. Mert úgy tűnik, lehet, hogy mégis szeretem a rizottót.

Hozzávalók (2 főre):

20 dkg rizottórizs
1 ek vaj
1 kicsi hagyma
3 ek száraz fehérbor
20 dkg sütőtök, apró kockára vágva (tisztítva mérve)
kb. 6 dl forró zöldségleves*
10 dkg danish blue (gorgonzola)

A vajat egy szendvicstalpú lábosban megolvasztjuk. A hagymát kockára vágjuk, a felolvasztott vajon néhány percig pároljuk. A rizottórizst hozzáadjuk, néhány percig kevergetjük a forró vajon, majd ráöntjük a bort, és hagyjuk teljesen elpárologni. Belekeverjük a sütőtököt.
A forró zöldségléből (végig tartsuk melegen, akár kis lángon alá is gyújthaunk) egy merőkanálnyit a rizshez öntünk, elkeverjük. Gyakran megkevergetve kis lángon forraljuk, amíg a levet majdnem teljesen elfővi. A forró zöldségléből újra egy merőkanálnyival pótoljuk, ha elfogy ismét. A rizst ily módon kb. 20 perc alatt megfőzzük. Vigyázzunk, hogy a végére se száradjon ki teljesen, maradjon egy kicsit leveses.
Amikor kész, hozzákeverjük a sajtot, és néhány percig fedő alatt pihentetjük. Azon nyomban, frissen, forrón tálaljuk.












* Zöldségleves update! :)

2 l vízben feltettem főni egy félbevágott hagymát, 2-2 darabokra vágott sárga- és fehérrépát (elég nagyok voltak), egy felnegyedelt zellergumót. Megsóztam, került bele néhány szem egész bors, és 2 babérlevél is. Ha lett volna zellerzöldem, azt is beleteszem. Lassú tűzön kb. fél órát forraltam, amíg a zöldségek megpuhultak, leszűrtem. 6 dl ment a rizottóba, 1 litert pedig lefagyasztottam a nehéz időkre.

2007. december 16., vasárnap

Szívdesszert

[De mit vesződöm én…]

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szógégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja,
és elválásaink megannyi kis patakja
a visszaérkezés tavába fut be, lásd.

Elhagylak, s lépteim megint mögéd szegődnek.
Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.

Ez a szonett a mézesmadzag. A múlt hónapban megjelent Varró Dániel új verses kötete, a Szívdesszert.
A VKF!11-be is beleférne. Felpezsdíti a szívet és a lelket.

2007. december 15., szombat

Kávégranita - VKF 11

Lilahangya ünnepi Vigyázz! Kész! Főzz! felhívásában élénkíteni szeretne bennünket. Ennek a frissítőnek az összeállítása már magában felüdülés, semmi órákig ácsorgás a konyhában, főzőcskézés, sütögetés, pepecselés. Időnket családunkkal és ajándékainkkal tölthetjük.



Gyors, egyszerű, hideg. Az ünnepi ételsor után, ha sütemény nem is, de ez biztos jól esik még. Vagy esetleg két étkezés között. Vagy uzsonnára. Vagy csak úgy.
David Lebovitz oldaláról való a recept, akit, különösen a fagylaltimádóknak, de másoknak is érdemes olvasgatni.

Hozzávalók (4 főre*):

2,5 dl feketekávé
2 tk barnacukor
4 öntet Baileys

A még forró kávéban oldjuk fel teljesen a cukrot. Öntsük egy lapos edénybe, hagyjuk kihűlni, majd tegyük a mélyhűtőbe és fagyasszuk meg. Eddig a pontig hetekkel előre elkészíthető.
Tálalás előtt vegyük ki a hűtőből, és villa segítségével törjük kristályokra a fagyott kávét (nem lesz nehéz). Kanalazzuk poharakba, löttyintsünk rá egy kevés Baileys-t. Tálaljuk fel elpilledt rokonainknak.

*szerintem inkább csak két-háromra

2007. december 11., kedd

Mézeskalács (tej- és tojásmentes)


A ló és társai a látszat ellenére nem bárányhimlősek. Barna nádcukrot használtam (kell nekem újítani!), melynek szemcséi szépen egyben maradtak. Legközelebb vagy megdarálom, vagy visszatérek a rendes kristálycukorra.
Karácsony előtt már csak két fontos tej- és tojásmentes kérdés maradt, az egyik a mézeskalács, a másik a bejgli. Először a mézeskalácsnak fogtam neki.
Így látszatra és friss kóstolásra teljesen olyan, mint amit hagyományosan sütni szoktam, még megpuhulási hajlandóságát kell megfigyelnem.
Régebben a kiszaggatott tésztát tojássárgájával kentem meg, ami nem csak szép fényt adott neki, de a díszítőelemek is szépen beleragadtak, és rajta maradtak. A tojásmentesnél jobban bele kell nyomogatni a különféle rátéteket, közben vigyázzunk, hogy azért teljesen ne lapítsuk szét, a kalács nagyjából tartsa meg eredeti formáját. :)

Hozzávalók (másfél sütőlapnyi):

10 dkg méz (nálam vegyes virágméz)
20 dkg liszt
5 dkg kristálycukor
5 dkg puha margarin (tejmentes, pl. LIGA)
1/2 mokkás kanál szódabikarbóna
1 teáskanálnyi őrölt fahéj és szegfűszeg vagy mézeskalács fűszerkeverék
2-4 ek baracklekvár

a tetejére:

mazsola, dió, mandula, szárított gyümölcs, mazsola, szezámmag, stb.

A hozzávalókat összegyúrjuk. Nem baj, ha nem áll össze teljesen simává, egyneművé. Minimum egy napra a hűtőbe tesszük. Célszerű az egy napot kivárni, különben megsütve igencsak lapos mézeskalácsokat kapunk.
Fél órával azelőtt, hogy dolgozni kezdenénk vele, kivesszük a hűtőből, hogy kicsit felmelegedjék. Lisztezett deszkán 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, és kiszaggatjuk. A tetejét kívánság szerint díszítjük.
A tepsire (szilikonos) sütőpapírt teszünk, és szépen, egymástól kicsit távol rárakosgatjuk a kiszaggatott formákat. 180 fokra előmelegített sütőben 5-6 percig sütjük. Figyelni kell, mert könnyen megég. Nem baj, ha puhának érződik, amikor kivesszük, ahogy hűl meg fog keményedni.
Kihűlés után dobozba tesszük, nagyon sokáig eláll. Van aki a dobozba félbevágott almát tesz, hogy hamarabb megpuhuljon. Én ilyen nedves-esős időben a doboz résnyire nyitott tetejével ki szoktam tenni az erkélyre, így jó hamar puha lesz.

(Ha nagyobb adagot gyúrunk össze, az összegyúrt tésztát a hűtőben hetekig eltarthatjuk, nem romlik meg.)

2007. december 5., szerda

Tej- és tojásmentes kelt tészták - fahéjas csiga és gyümölcsös kalács


A tej- és tojásmentes diétában a palacsinta mellett szerencsére a kelt tésztákról sem kell lemondanunk.
A fahéjas csigának és a gyümölcsös kalácsnak ugyanaz a tésztája, csupán formájukban különböznek. A gyerekeknél a csiga formátum a népszerűbb, így a gyümölcsös kalácsot is sokszor csigaalakúra készítem.

Hozzávalók 1 adag fahéjas csigához és 1 adag gyümölcsös kalácshoz:

80 dkg liszt
20 dkg teljeskiörlésű liszt
2 zacskó szárított élesztő
10 dkg cukor
1/2 l langyos víz
20 dkg margarin (tejmentes, pl. LIGA)
1 mk só

A kétféle lisztet, cukrot, sót és a szárított élesztőt összekeverjük. A margarint megolvasztjuk, összekeverjük a liszttel, hozzáöntjük a vizet is, és alaposan összegyúrjuk, dagasztjuk. A meggyúrt tésztát meleg helyen 1 órát kelesztjük.
A megtelt tésztát kétfelé osztjuk. A tésztából két, kb. 35*45 cm-es lapot nyújtunk.

Hozzávalók a töltelékhez:

fahéjas csiga:

5 dkg olvasztott margarin
6-8 dkg cukor (ízlés szerint)
őrölt fahéj (1-2 tk)

A fahéjas csigához a tésztalapot margarinnal megkenjük. A cukrot és a fahéjat összekeverjük, és a tésztát egyenletesen megszórjuk vele. A tésztát hosszabik oldalától feltekerjük, majd kb. 4 cm széles szeleteket vágunk belőle. A szeleteket vágott felükkel egymástól kicsit távol tepsibe helyezzük. A csigák oldalát és tetejét a maradék olvasztott margarinnal megkenjük.
Ha valaki édesebben szereti, még egy kis cukrot szórhat a tetejére. A tésztát negyed órát kelesztjük, majd 200 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben 10 percig sütjük, majd a hőmérsékletet 150 fokra csökkentjük, és további 20-25 percig sütjük.

gyümölcsös kalács:

3 dkg olvasztott margarin
4-5 dkg cukor
20-25 dkg vegyes aszalt gyümölcs

Az aszalt gyümölcsöt, ha szükséges apró darabokra vágjuk. A kinyújtott tésztalapot margarinnal megkenjük, a cukorral megszórjuk. A gyümölcsöt egyenletesen elterítjük rajta. A tésztát a rövidebb oldala felől feltekerjük, a feltekert tésztát sütőlapra helyezzük. A kalácsot a maradék olvasztott margarinnal megkenjük. Negyed órát kelni hagyjuk, majd 200 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben 10 percig sütjük, majd a hőmérsékletet 150 fokra csökkentjük, és további 25-30 percig sütjük.

A tejes-tojásos kelt tésztákhoz képest ez a kalács nem áll olyan jól el, hajlamosabb gyorsabban kiszáradni. Ha másnapra is marad, érdemes kicsit benedvesíteni és újramelegíteni.
A gyümölcsös kalács pirítósnak is nagyon finom.

2007. december 3., hétfő

Egy izgalmas receptgyűjtemény - könyvajánló

Lelkes szakácskönyv gyűjtőknek tudom ajánlani, ha még nem elég hosszú a kívánságlista, a Larousse gastronomique receptgyűjteményét. A négy könyvből álló gyűjtemény egy-egy kötetet szentel a húsoknak, a tengeri gyümölcseinek, a zöldségeknek és az édességeknek. A négy kötet a klasszikus Larousse Gastronomique-ból kiválogatott, több mint 2500 receptet tartalmaz, a megszokott szerkesztési módon, abc sorrendben.

Már nálunk is kapható, én az Andrássy úti Alexandra könyvesbolt kirakatában pillantottam meg (ára 15 990 Ft), de a Bookline-on is megvásárolható.

2007. december 1., szombat

Tej- és tojásmentes palacsinta

Tej- és tojásmentes palacsinta létezik. Ezt néhány héttel ezelőtt nem gondoltam volna, pedig tejmentességben már nagyon jók vagyunk. Még be sem csuktuk magunk mögött a rendelő ajtaját, nagylány máris mérgesen sorolta, hogy mi mindenben van tojás, és akkor ő ezentúl miket nem ehet. Nem hiába sertepertél körülöttem annyit a konyhában. A drámai helyzet azonban csak délután alakult ki, amikor elhaladtunk a cukrászda előtt. Nyáron idejárunk, mindig tartanak két-három féle tejmentes fagyit. Javasolta, hogy mivel most nincs fagyi, vegyünk valami süteményt. Próbáltam kíméletesen, de a zord valót nem titkolva rávilágítani, hogy tejtermék-, tojás-, kakaó- és citrusmentes sütemény itt nem kapható. Ekkor eltört a mécses. És hogyha ő már semmit, de semmit nem ehet, még azt is kibírná, de hogy palacsintát sem? Hát ezt már mégsem lehet, palacsinta nélkül nem élet az élet.

Így esett, hogy neki láttam a palacsintakészítésnek. Illetve először többekkel megkonzultáltam a kérdést. Egybehangzó vélemények szerint azt nem lehet. De a nyomás nagy, gondoltam, mégis megpróbálom, és neki is láttam. Az "ez most csiriz, amit csinálsz?" típusú megjegyzéseket a fülem mellett elengedtem. (Különben is, nekem úgy rémlik a szakirodalomból - Brumi a Balatonnál -, hogy a csirizt főzni kell).

És az eredmény önmagáért beszél! Abszolút remek palacsintát lehet sütni tej és tojás nélkül is. Talán hajszálnyival vastagabb a szokásosnál, de egyáltalán nem szakad, nem ragad, feldobálva is gyönyörűen fordítható. A normál palacsintába én nem szoktam cukrot tenni, ebbe került egy kicsi, és a szokásosnál több só is, hogy azért mégis legyen valami íze. Először azt gondoltam, hogy kicsit több olaj kell majd a sütéshez, de mivel nem ragad, elegendő a szokásos mennyiség.

Hozzávalók (14 db):

25 dkg liszt (én tönkölybúza fehérlisztet használtam)
3,5 dl víz
2 dl szóda vagy szénsavas ásványvíz
1 mk só
1 tk cukor
olaj a sütéshez

A lisztet a sóval és a cukorral összekeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk a vizet, alaposan, csomómentesen elkeverjük. Végül belekeverjük a szódavizet is.
A serpenyőt kiolajozzuk, és a palacsintákat készre sütjük.
Kedvünk és allergiánk szerint mindenféle finomsággal megtöltjük.

(kép/logo:
www.alter.hu)

2007. november 26., hétfő

Konyhamagazinok


Cserkétől kaptam a hógolyót gasztroújság olvasási szokásaimmal kapcsolatban. Egyszerűbb lenne, ha az ő válaszát bemásolnám ide, de kevésbé elegáns. Így a saját szavaimmal írom le.
Nem vásárolok ilyen újságokat, jó pár éve leszoktam róla. Egy darabig néha megvettem egyet-egyet hirtelen felindulásból, de ma már nem teszek ilyet. Anyósomnak jár a
Vidék íze, azt át szoktam lapozni, az olvasói receptek között volt is már olyan, ami szimpatikus volt. Szintén a rokonságból szokott hozzám kerülni a Gusto, azt alaposabban olvasgatom, nem annyira a recepteket, inkább a cikkeket, étteremkritikákat.
Ha új receptekre vágyom, szakácskönyveimet, illetve a külföldi és magyar konyhablogokat olvasom.
Kifejezetten nem érdekelnek a sztárok főzési szokásai és hogy mit esznek. Viríthatna maga Johnny Depp a címlapon fakanállal a kezében, még ez sem sarkallna a lap megvételére.
Idegesít, ha már a recept is reklámokkal van teletömve, pl. 10 dkg xy margarin, 20 dkg xy kristálycukor.
Egyébként ha valamelyik újságot venném, biztos, hogy előfizetném. Szeretem, ha házhoz hozzák ezeket a cuccokat.
A hógolyót pedig tovább dobnám Lila Fügének és Rossa melának. (Az eredeti kérdéseket Cserke lelkiismeretesen felsorolja)
(kép: http://thujone.wordpress.com/

2007. november 21., szerda

Főzőtanfolyam

Főzőtanfolyamon jártam a Gundelben Cserkével. Ez alkalommal ugyan személyesen nem sikerült megismerkednünk, mivel két különböző csoportba kerültünk. Pedig ideje volna már, hiszen ugyanazokon a helyeken tanulmányozzuk a dödölléket, ugyanazzal a fazekasnővel készíttetjük a fazekainkat, és mindkettőnket különleges viszony fűz a csigákhoz. Igaz, Cserke inkább sörrel kínálja, míg én leszedem őket.
A Gundel főzőtanfolyamok egyre népszerűbbek, egyre több a résztvevő. Köztük minden bizonnyal gasztrobloggerek is akadnak szép számmal, inkognitóban (no azért nem mindenki). A nagyobb létszám miatt a bemutatók két csoportban zajlanak, így kerülhettük el egymást Cserkével. Ettől eltekintve szerencsés voltam abban a tekintetben, hogy abba a csoportba kerültem, amelyik először a leveseket, főételeket készítette, és utána mentünk át a cukrászati részlegre. Másrészt, mi háromféle bort kóstolhattunk Fabók Mihály ajánlásával, míg szegény Cserkéék csak egyet. Persze lustaságból kifolyólag kocsival mentem, amit így meg is bántam.

A téma az ünnepi készülődés volt. Finom és egyszerűen megvalósíható ételek készültek, de igazából valami rafináltabbra, különlegesebbre számítottam. Továbbá több háttér magyarázatra, hogy mit miért, és hogyan. Ez részben megtörtént, mert az első órában Lackó Ottó konyhafőnök be-bekukkantott hozzánk keresztkérdéseivel és magyarázataival, de maradt bennem egy hiányérzet. Ez azért nem fog meggátolni abban, hogy egy-két fogást itthon is elkészítsek.
Az ételekben - karácsony jegyében - a gyümölcsök domináltak. Vegyes aszalt gyümölcs, gesztenye massza és egész formában. Sok fokhagyma, néhány friss fűszer, bor - ezeket kell beszerezni az ünnepi vacsorához.

És hogy mik készültek?

  • Gesztenyekrémleves
  • Tokaji borleves (ez nagyon ízlett)
  • Sertésszűz aszaltgyümölcsökkel töltve
  • Sonkába göngyölt töltött csirkemell (szintán aszalt gyümölcsös töltelék)
  • Kétféle, gesztenyével töltött pulykamell
  • A húsok mellé balzsamecetes lilahagymalekvár
  • Marinált pontysaláta
  • Aszalt gyümölcsös tésztaköret (papardelle)

A cukrászati részlegen háromféle sütemény elkészültét figyelhettük meg, s bár korábban már mindegyiket készítettem, mégis tudott újat nyújtatni.

A három sütemény:

  • Mézeskrémes
  • Zserbó
  • Kókuszkocka

Itt a bónusz a bonbonkészítés rejtelmeibe való rövid bevezetés volt kis kóstolóval egybekötve.

A tanfolyamok a jövő évben folytatódnak.

2007. november 16., péntek

Kardamomos fehércsoki mousse - Csokimaraton 4. rész


Ezt a receptet már nagyon régóta ki szerettem volna próbálni. Egyik kedvenc szerzőm, Nigel Slater Real Food című könyvében található. Az egész könyv nagyon jól használható, viszonylag egyszerű recepteket tartalmaz. Ráadásul van benne egy egész külön fejezet a csokoládés desszertekről.
Maradt még egy kevés epres csokoládéforgácsom a Melange boltjából kapott csomagból. Úgy gondoltam, jó kontrasztot fog alkotni a mousse krémes lágyságával.
A kardamom számunkra még mindig eléggé egzotikus fűszerféleség. Egy alapos ismertetőt olvashatunk róla Chili&Vaníliánál. Aki eddig nem próbálkozott vele, azt ajánlom, bánjon csínján vele, erős aromája eleinte furcsa lehet. Nigel receptje eredetileg egész kardamomszemeket tartalmaz, és annak magjait töri szét. Nekem most őrölt kardamom volt itthon, azzal helyettesítettem. Fél mokkáskanálnyit tettem bele, de kicsivel többet is, talán háromnegyednyit elbírna.

Hozzávalók (2-3 főre):


1/2 mokkáskanálnyi őrölt kardamom
1 babérlevél
0,3 dl tej
10 dkg fehér csokoládé
1 dl tejszín
1 tojásfehérje
epres csokiforgács a szóráshoz


A tejet felforrósítjuk a fűszerekkel, állni hagyjuk.
A csokit darabokra törjük, és egy kis edénykében gőz fölött megolvasztjuk. Vigyázzunk, hogy ne forrósodjék túl.
A tejszínt félig felverjük.
A tojásfehérjét kemény habbá felverjük.
Az olvadt csokoládéra öntjük a fűszeres tejet, és nagyon alaposan elkeverjük. Óvatosan beleforgatjuk a tojásfehérjét, majd a tejszínhabot is.
A csokis masszát ramekin formákba vagy kis csészékbe kanalazzuk, és 3-4 órára hűtőbe tesszük, amíg megdermed. Tálalás előtt a csokiforgáccsal díszítjük.

2007. november 13., kedd

Műsorajánló

A Rádiószínházban a Kossuthon a héten esténként 20 órakor Lénárd Sándor örökbecsű Római konyha című művét hallgathatjuk Seress Zoltán és Lázár Kati előadásában.
Akik eddig lemaradtak róla, a hangtárban visszahallgathatják.

2007. november 11., vasárnap

Császármorzsa - VKF10

Egész korán kezdtem főzni. Emlékszem, második osztályban már rántottát vagy tükörtojást (kívánság szerint) sütöttem a napközi után hozzám látogató barátnőmnek. Teát már előbb is tudtam főzni. :) Tizenegy-két évesen már komplett ételeket főztem, tizennégy évesen, mikor anyukám kórházba került, több, mint két hétig én gondoskodtam a családról, és egészítettem ki anyu kórházi kosztját is. Gimnáziumban egy hónapig voltam befizetve a menzára, akkor beletört egy fogam a gombalevesbe (még szerencse, hogy azért nem utáltam meg véglegesen a gombát), attól kezdve ebédügyben önellátó lettem.

Különösebben senki nem tanított főzni, de valahogy érdekelhetett a dolog, sokszor sertepertéltem a konyhában, előbb-utóbb rám ragadt a tudás. Anyai ági felmenőim jól főztek, ami nekem jó alapot adott. Anyukám igyekezett a munka és háztartás ellátásán túl kevés pénzből, de változatosan, korszerűen ellátni a családot. A kezdetektől megvásárolta a Magyar Konyhát (amit természetesen én is elejétől végéig mindig kiolvastam), és gyakran el is készítette a neki tetsző új recepteket. Nálunk nem volt vasárnap húsleves és rántott hús, a szomszédoktól áthallatszó vasárnap délelőtti klopfolás hangjait elnéző mosollyal hallgatta. Ő modernebb fogásokkal próbálkozott, emlékszem pl. a nyolcvanas évek közepéről a flamand egytálra (sörös marhahús), vagy évekig volt kedvenc az emíliai sült karaj ünnepi alkalmakkor (ennek is végére kellene járnom, hogy mi volt pontosan).

Nagynéném kiváló süteményeket sütött mindig is, krémes, dobos torta (már több mint harminc éve próbálnak sikertelenül meggyőzni, hogy a dobolás, amit én egy bizonyos vasárnapon a hűtőből hallottam, az nem a dobos tortától származott – mit tudnak ők…), mézes kalács, méteres torta, a sort vég nélkül lehetne sorolni. Anyai nagymamám főztjére is szívesen emlékszem, nála jobb borsólevest zúzával és szívvel senki sem készített.

Apai ágon nem voltam így elkényeztetve, bár nagymamám szívesen főzött, de eléggé egyhangúan és nem túl jól. Ennek ellenére ott is megvoltak a kedvenceim, jelesül a rizskoch, amiről már itt a VKF-en más is posztolt, és a császármorzsa. Császármorzsát az egész családban csak ez a nagymama készített. Anyukámat hiába kértem, soha nem csinált, pedig mennyire szerettem! Finom házi baracklekvárral!

Nagymama halála után néhány évvel határoztam el, hogy megcsinálom a császármorzsát. Sok receptet kísérleteztem végig, kerestem ugyanazt a régi ízt. Sokáig nem találtam, voltak hasonlóak, de nem az igazi. Aztán egy napon Polcz Alaine Főzzünk örömmel című szakácskönyve akadt a kezembe, benne két recept is. Az elsőt megcsináltam, és az volt az, mennyire örültem neki! Azóta is így készítem a császármorzsát, egyetlen változtatással, tejallergiás gyerekeim miatt tej helyett vízzel. Így is majdnem ugyanolyan jó! A házi baracklekvár elengedhetetlen hozzá.

Ezzel készültem a VKF-re, már benne is volt a heti menüben, amikor hétfőn a gonosz gasztroenterológus letiltotta lányomat a tojásról is. Eléggé lelombozódtam, a tejet és a tejszármazékokat már nagyon sikeresen száműztem mindennapjainkból, a tojással egyelőre még gondban vagyok. Bár ez a poszt is 80%-osan kész volt, bánatomban fel sem akartam tenni. Aztán mégis meggondoltam magam, fénykép és friss elkészítés nélkül álljon itt az igazi császármorzsa recept, nagymama és Polcz Alaine módra.

Hozzávalók (4 személyre):

50 dkg búzadara
8 dkg cukor
csipet só
8 dl tej (nálunk víz)
8 dkg porcukor (nem édesszájúak el is hagyhatják)
5 db tojás
10 dkg mazsola
kevés olaj a sütéshez
baracklekvár a tálaláshoz

A búzadarát a sóval és a cukorral fél óra tejbe áztatjuk. Amikor a daraszemek megduzzadtak, hozzá keverjük a porcukrot, a tojássárgáját, és a tojások felvert habját. Végül beleforgatjuk a megmosott mazsolát is.
Az olajat egy nagy serpenyőben felforrósítjuk, a masszát beleöntjük, és nagy lángon gyakran megkeverve addig sütjük, míg morzsásra szét nem esik.
Baracklekvárral tálaljuk.

2007. november 1., csütörtök

Csokoládétorta csokifüggőknek - Csokimaraton 3.rész


Előrebocsátom, hogy ez a torta nagyon csokis. Azoknak való, akik a csokoládét komolyan veszik. Nem egy fogyókúrás darab, ha csak a főbb összetevőket nézzük - 45 dkg csoki, bő 35 dkg cukor, 20 dkg vaj, majd' három deci tejszín - már ez jellemzi a helyzet súlyosságát.
Ez a fajta csokitorta az, amit nagyon szeretek, sűrű, tömény, keserédes. Egyetlen szeletnél még én sem tudok többet elfogyasztani egyszerre, úgy hogy igen kiadós is. Egyszer Márton napi libasült utánra készítettem, ezt nem ajánlom.

Általában a Lindt 70%-os étcsokiját szoktam használni hozzá, de most volt itthon igen jó minőségű főzőcsokoládém, így azzal készült. Az eredeti recept is 60% kakaótartalmú csokoládét ajánl. Valrhona Le Noir Gastronomie (61% kakaó) - 25 dkg-os tábla, Zotter Basic60 feinbitter Kochschokolade (60% kakaó) - 13 dkg-os tábla, a maradék 2 dkg-t pedig Cote d'Or Sensations Intense (70%) csokoládéval egészítettem ki.

Ha bármiféle kifogás felmerülhetett eddig ezzel a tortával, az az, hogy egyáltalán nem mutatós. Bármennyire szeretem, ünnepi alkalmakra mégsem tálalnám. Egyszer megpróbáltam étcsokiforgáccsal díszíteni, de nem sokat javított rajta, ugyanolyan egynemű, unalmas, sötétbarna külseje maradt. Tejszínhab, marcipán és ilyesféle megoldások természetesen szóba sem jöhetnek, ám itt jön Melange és az ő epres csokiforgácsa a képbe, mely ugyan itt az ízek szempontjából szerényen háttérbe húzódik, de segítségével a torta jellegét pillanatok alatt megváltoztathatjuk.


A torta elkészítése, összeállítása igen egyszerű, mégis a hosszú sütési, illetve hűtési idők miatt meglehetősen időigényes, ne hagyjuk az utolsó pillanatra. Ráadásul azok közé a sütemények közé tartozik, melyeket érdemes egy napig pihentetni fogyasztás előtt.


Hozzávalók:

a tésztához:

20 dkg jó minőségű étcsokoládé (60-70%-os)
20 dkg vaj
1 ek instant kávé
1, 2 dl víz
17 dkg liszt
1/4 tk sütőpor
1/4 tk szódabikarbóna
35 dkg világosbarna nádcukor
2,5 dkg kakaópor (nem instant)
3 tojás
5 ek víz

a bevonathoz:

20 dkg jó minőségű étcsokoládé (60-70%-os)
2,8 dl tejszín
2 ek világosbarna nádcukor

a díszítéshez:

5 dkg epres csokiforgács

Melegítsük elő a sütőt 160 fokra (légkeveréses 140 fok).
Tördeljük darabokra a csokoládét, és az 1,2 dl vízzel, kávéval és a vajjal kezdjük el lassan melegíteni egy vastag fenekű lábosban. Vigyázzunk, hogy ne melegedjék túl, épp csak annyira, hogy minden megolvadjon.
Közben keverjük össze a lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát, cukrot. Adjuk hozzá a felvert tojásokat és az irót (vizet). Öntsük hozzá a csokoládés keveréket, és nagyon alaposan keverjük el.
Öntsük kivajazott 23 cm-es tortaformába, és süssük másfél órán keresztül. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy teljesen átsült-e. A teteje sülés közben valószínűleg megrepedezik, de ez nem baj. A sütőből kivéve 10 percig hagyjuk a formában hűlni, majd borítsuk rácsra. Amikor teljesen kihűlt, vágjuk három lapra.

A bevonathoz óvatosan forrósítsuk fel a tejszínt a cukorral, de ne forraljuk. Törjük apró darabokra a csokoládét egy tálkába, és öntsük rá a tejszínt. Keverjük, amíg a teljesen csoki el nem olvad, és egy sűrű masszát kapunk.
Állítsuk össze a tortát: a rétegeket kevés csokikrémmel ragasszuk össze, majd a maradék krémet fokozatosan öntsük a torta tetejére. A lefolyó csokoládét szépen simítsuk el az oldalán. Ha esetleg a csokikrém túl folyósnak bizonyulna, várjunk egy kicsit, míg kissé megszilárdul, és csak akkor öntsük rá a következő adagot.
Végül hintsük a tetejére az epres csokiforgácsot.

A Good Food magazin 2004/4. számának receptjét használtam alapul a torta elkészítéséhez.

2007. október 25., csütörtök

Epres csokoládés keksz - Csokimaraton 2. rész


A csokimaraton második részében a közepesen csokis versenyző következik. Ehhez az epres csokoládépasztillát használtam fel, egy kevés aszalt eperrel párosítva. Aszalt epret a piacok magos-aszalt gyümölcsös pultjainál kimérve vehetünk, vagy nagyobb üzletekben előre csomagoltan is előfordul.

A tésztába kevés cukrot tettem, de mivel a pasztilla és az eper is meglehetősen édes, lehet, hogy ennél kevesebb is elég lenne, vagy teljesen el lehetne hagyni. Összeállítása egyszerű és gyors, egyedül csak a tepsire pakolás és lapítgatás picit időigényesebb, a tészta ragadós volta miatt. Figyeljünk, hogy ne süssük túl, könnyű kiszárítani! Nem baj, ha még picit puha, amikor a sütőből kivesszük.

A kekszet pikánsabbá tehetjük, ha frissen őrölt rózsaborssal ízesítjük. Így a gyerekek elől is könnyebb lesz megmenteni (ráadásul nekem jobban is ízlik).

Hozzávalók (20db):

8 dkg puha vaj
5 dkg cukor
1 tojás
10 dkg liszt
10 dkg teljeskiörlésű liszt
1 tk sütőpor
csipet só
4-5 ek tej
5 dkg aszalt eper, apróra vágva
10 dkg epres csokoládépasztilla
rózsabors (elhagyható)

A vajat habosra keverjük a cukorral. Hozzáadunk egy tojást, azzal is jól kikeverjük.
Egy másik tálban elkeverjük a kétféle lisztet a sóval és a sütőporral. A lisztes keveréket a tojásos masszával összekeverjük, a tejjel lazítjuk. Sűrű, kissé ragadós tésztát kapunk. Végül beledolgozzuk az epret és a csokipasztillát is.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük (légkeverésen 170 fok).

Egy tepsit kivajazunk, vagy szilikon sütőpapírt/sütőlapot használunk. A sütőlapra evőkanálnyi adagokat kanalazunk, majd a kanál hátával kb. fél centisre lapítjuk. Ne tegyük túl közel egymáshoz, mert sülés közben megnőnek. Ha rózsaborsot is használunk, a keksz tetejére őröljük.
A tepsit a forró sütőbe helyezzük, és negyedórát sütjük. Félidőtájban érdemes a hőmérsékletet 20-30 fokkal lejjebb venni, hogy ne száradjon ki túlságosan a keksz.
Ha elkészült, néhány percig a tepsin pihentetjük, majd rácsra téve teljesen hagyjuk kihűlni.

2007. október 23., kedd

Sütőtökkenyér - Csokimaraton 1. rész


Melange, a "Lesz nekem egy kávézóm" blog gazdája, és jelenidőben már egy csokibolt, a Keserédes boldog tulajdonosa remek pályázatötlettel állt elő. A lényeg, hogy mindenféle csokoládés alapanyagokat biztosít lelkes gasztrobloggerek számára, akik csokoládés költeményeiket megalkotják, majd azt közkinccsé teszik. Az ügyön mindenki csak nyerhet, Melange remek, kipróbált receptekhez jut, melyeket vásárlóinak javasolhat, a vásárlók ügyesen felhasználják csokoládészerzeményeiket, mellyel sikert aratnak, majd felbuzdulva újabb alapanyagokat vásárolnak, a gasztroblogger pedig jól szórakozik, és nem mellesleg újabb kilókat szed fel.

Blogolásilag eddig szigorúan a gasztronómia erdei gombák által határolt szűk kis tartományában mozogtam, de csokirajongóként ennek a kísértésnek nem állhattam ellent, így megszületett a Mézesmadzag.

Melange fejenként 20 dekányi csokiféleséget porciózott ki számunkra a sütés-főzéshez. Én a következőket választottam:

5 dkg étcsokipasztilla
5 dkg epres csokiforgács
10 dkg epres csokoládé pasztilla

Ezek felhasználásával háromféle édességet készítettem. Az első kicsit csokis, majd hamarosan következik a közepesen csokis és a nagyon csokis recept is.

Hozzávalók a kicsit csokis sütőtökkenyéhez:

30 dkg sütőtök (héja nélkül)
30 dkg kristálycukor
7 dkg puha vaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 csipet só
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk őrölt fahéj
1/2 tk őrölt szerecsendióvirág (vagy szerecsendió)
1 dl narancslé
5 dkg étcsokipasztilla

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A sütőtököt lereszeljük. A vajat alaposan kikeverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és azokkal is jól elkeverjük. Egy másik tálba beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, szódabikarbónát, sütőport, fűszereket, elkeverjük.

Felváltva, kisebb adagonként a tojásosmasszához keverjük a reszelt sütőtököt, a lisztes keveréket és a narancslevet. Végül belekeverjük a csokipasztillát is.


Egy püspökkenyérformát kivajazunk (még egyszerűbb, ha szilikonformát használunk), beleöntjük a masszát, és a forró sütőbe tesszük. Körülbelül egy órát, tűpróbáig sütjük. Közben csak akkor csevegjünk, ha az időre is képesek vagyunk figyelni, különben megég a széle, mint az enyémnek. Félidőben érdemes a tetejét alufóliával letakarni, hogy ne barnuljon meg túlságosan.


A sütőből kivéve néhány percig a formában hagyjuk pihenni, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni, úgy szeleteljük.
A könyv javasolja még a sütőtökkenyér pirítósként, vajjal történő fogyasztását, reggelire kipróbáltuk, én is csak ajánlani tudom.

A sütemény alapötletét a Green&Black's Chocolate Recipes csokoládészakácskönyv adta (Aunt Lucille's Pumpkin and Maya Gold Bread).

2007. október 20., szombat

Tarte Tatin


A második Gasztroblogger Találkozóra készítettem ezt a klasszikus francia süteményt*. A tarte tatin - borított almatorta - többféle verzióját kipróbáltam az évek során, ezek közül a legjobban Mireille Johnston receptje vált be. Több, mint 10 éve mindig ez alapján sütöm. Számtalanszor elkészítettem, nagyon egyszerű, képtelenség elrontani.

Hozzávalók:

a tésztához:

150 g liszt (én tönkölybúza fehérlisztet használtam)
1,5 ek cukor
1 tk só
75 g hideg vaj
2 ek olaj
3-5 ek hideg víz

a töltelékhez:

1,5 kg alma (vagy alma és körte fele-fele arányban, esetleg birs)
75 g vaj
180 g cukor
2 citrom leve
1 citrom reszelt héja (én csak akkor teszek bele, ha kezeletlent kapok, ebben most nem volt)

A tésztához valókat aprítógépben gyorsan összekavarom (ha nincs aprítógép, akkor kézzel, minél gyorsabban), egy gombócot formálok belőle, folpackba teszem, és háromnegyed órára megy a hűtőbe.
Amíg a tészta hűl, a gyümölcsöket meghámozom, negyedelem, a magházat kivájom.
A vajat megolvasztom egy nagyobbacska, vastag fenekű serpenyőben, hozzáadom a cukrot, és folyamatosan kevergetem kb. 3-4 percig, míg szép karamellszínű nem lesz. Hozzáadom a gyümölcsöt, citromlevet, citromhéjat, és a serpenyőt időnként megrázogatva nagy lángon kb. 20 percig párolom, míg az összes leve el nem tűnik.
Egy tortaforma aljába öntöm (én 28 centiset használtam, ő 23 cm-t ír).
A tésztát lisztezett felületen kinyújtom, kicsit nagyobbra, mint a tortaforma. A sodrófa segítségével (vigyázat, eléggé szakadós!) a gyümölcsre borítom, szélét benyomkodom a gyümölcs és a tortaforma fala közé. Néhány helyen megszurkálom.
220 fokra (légkeverésen 200) melegített sütőben fél óráig sütöm. Én a vége felé lejjebb vettem a hőfokot, hogy ne égjen meg annyira a tészta. Ha megsült, tányérra borítom (óvatosan, a forró, karamelles alma nagyon tud égetni!).

Mireille Johnston jéghideg, enyhén édesített tejszínhabot ajánl hozzá, melybe időnként cukrozott gyömbért, citromhéjat, rumot, Calvadost, Cognac-ot vagy Grand Marnier-t kever.


*A legenda szerint az édesség a Tatin nővérek konyhájáról származik. A Loire völgyében vezették szállodájukat, és egy nap az egyik nővér véletlenül azelőtt borította bele az almát a tortaformába, hogy tésztával kibélelte volna. Így született meg az új sütemény. Egy másik verzió szerint már régóta sütöttek ilyen jellegű édességeket Franciaországban, azonban a Tatin nővérek változata különösen jó volt, aminek az utazók gyorsan hírét vitték. Azt rebesgetik, hogy a Maxim egyenesen egy kertésznek álcázott kémet küldött a szállodába, a titkos recept kifürkészése végett.

Recept: Mireille Johnston's French Cookery Course I.